Ennek a témakörnek tartalma 11,637 hozzászólás, 108 résztvevő. Utolsó frissítés: 
-
Bejegyzés
-
readyteddy én rohattul szeretem Elvistől ezt a dalt,és valóban ez az eredeti verzió a legjobb. Kinek mi a giccses….nem kell vele foglalkozni ha tetszik a dal. Sokszor hallgatok én is olyan zenét ami “giccses” vagy inkább a “gagyi” kategória sokaknak…de kit érdekel,én már megszoktam hogy sok esetben nem olyan az ízlésem és a véleményem ami az elvárt…
Ezt pl. mindenki ismeri,én meg még szeretem is:Szerintem Elvis akkor volt a legnagyobb, amikor a SUN kiadónál volt, ott játszotta a nyers rockabilly-t. Az RCA-nál kiadott korai lemezei még elég jók, aztán amikor leszerelt a seregtől, utána már egy borzadályosan kommersz, minősíthetetlen valami… Néha adódott azért pár jó dal, de ezen kívül semmi.
Új nóták a MusztyDobayék-tól (aki még nem ismerné őket):
Bár javarészt egyetértünk, csabrix, én részben mégis másra gondoltam – a tudatosan felépített, a tényleges tudást nem feltétlenül tükröző “brand”-re. Úgy vélem, Elvis esetében (már) erről (is) beszélhetünk.
Szerintem a sztár fogalmát a közönség alakítja. Abból lesz sztár, aki kiszolgálja az igényeiket.
Ez nem keverendő össze azon személyekkel, akiket mostanában le akarnak nyomni az emberek torkán ilyen-olyan minőségű “műsorokkal”.Dye! Természetes, hogy a Beatles-ről(-val-vel-hoz-hez-höz) is léteznek bélyegek! Már a ’60-as évek óta, lásd például ezeket az 1964-eseket. De ma is kaphatóak.
Elvis…
Nem akarom leszólni, noha az nem feltétlenül pozitív, amikor azt mondom, hogy talán ő volt az egyike azoknak, akik megalkották a ma ismert sztár fogalmát. Szerintem több volt benne, úgy emberben, mint zenészben, ahhoz képest, amit láthattunk-hallhattunk. Véleményem szerint a “sztár”, azaz kvázi a siker-pénz-csillogás elnyomta a (ki tudja, mekkora?!?) tehetségét.Én azt gondolom, hogyha nem lett volna Elvis, akkor szegényebbek lennénk.
Emlékszem mikor a Madách színházban láttam a József és a színes szélesvásznú álomkabát musicalt. Akkor még Komár László és Vikidál Gyula alakította benne a fáraót. Ilyen csili-vili elvises ruhában jelentek meg, ami egyértelmű utalás arra, hogy az emberek szinte fáraóként tekintettek egyes előadókra.Egy élmény volt őket így látni, bár nekem Vikidál Gyula örökre Koppány marad. 🙂
… readyteddy… ne szégyelld magad az Always On My Mind miatt!
Persze… a nyálas prézlit ki nem állhattuk soha, DE mindig elfeledkeznek a népek, hogy valakik szerzik, írják, komponálják is a dalokat.
A listákon csak egy nótacím és az előadó van többnyire, mindenki úgy is mondja, hogy, “Tudod, az a zseniális Roses szám, a Knocking On Heavens Door…”, ami ugye Bob Dylan szerzemény.
Nemrég hallottam, mekkora versengés folyik a DALSZERZŐKÉRT a híres, menő előadók között.
Pályázatokra költenek milliókat, lefizetnek mindenkit, hogy XY CSAK NEKIK komponáljon legalább egy CD-re való anyagot.
Presley-nek volt pénze, hogy megfizessen előadói jogokat – pl. Blue Suede Shoes a la Perkins -, így nem senkik dalait énekelhette.
Persze… nem is ez a lényeg, hanem a az, hogy egy jó dalszerző csak nemes zenei anyaghoz nyúl… és ez a népzene, vagy a népzenei alapon írt klasszikus zenék.
A “You Were…” speciel egy klasszikus, barokk alapú temolomi zene.
Szinte látom magam előtt az orgonistát, ahogy nyomja a lefelé lépkedő basszokat..
Hogy miért a népzene? Mert az ment át a legtöbb szűrőn, sokszor évszázadok alatt pofozgatták az előadók, míg egy MINDENKINEK TETSZŐ forma-szöveg kialakult.
.
… Holdviola… isten ments, hogy egy tucat zongoraművész-féleség legyél!
Ádámunk úgy tekerte a Bach Preambulumot, hogy szétszakadtunk, és sírt a zongora is, mikor belassított egy Chopin darabban.
Aztán… eltűnt a zongoratanára, abbahagyta, DE a mai napig benne van a zene mindenben, amit csinál.
.
… Francois… sosem érintett meg a Floyd, de azért… remélem Beatles bélyeg is van az ködös Albionban…Readyteddy! Ezzel a “giccses, mégis kedvelem” kérdéssel magam is hasonlóképp vagyok. Bizony, akad ilyen.
A fénykép közepén nem egy fotóriporter látható, hanem Iggy Pop, Cannes-ban, az idei filmfesztiválon, a róla készült dokumentumfilm sajtótájékoztatóján. Ezúttal sem tagadta meg önmagát.
prézli:
nem tudom miért, de vannak olyan nóták, amikről bár valahol érzem, hogy giccsesek, de mégis szeretem őket, de az is lehet, hogy nem is giccses, csak annak gondolom.
én a Willie Nelsonos verziót is szeretem, de a Pet Shop Boys-ost annyira nem.
Majnik Laci én is nagyon szeretem Paul Simont. Szeretem pl. a Sunny day-t és a Kathys song-ot, amit egyszer már elkezdtem tanulni, de aztán kicsit abbamaradt, meg szerintem nem teljesen jó a ritmus, de majd számolok. Most épp a vizsgaidőszakban vagyok, de már csak 3 van hátra, utána szabad leszek, meg majd megyek terepgyakorlatba a Mecsekbe. De egyébként egész jó most tanulni, általános klimatológiát-tengeráramlások, globális felmelegedés, ózonlyuk, meg energiaegyenlegek, egészen érdekes, szeretem.
Bob Dylant igazán nem is ismerem most hogy belegondolok, persze a Blowin in the Windet azt igen. Miket ajánlanátok tőle?
Úgy néz ki nem megyek már zongorázni, elmegy a tanárom külföldre koncertezni, és így már nem az igazi, nincs meg az összhang. Egyébként azt mondták, még 2 évig mehetnék, de már nem akarok. Azért persze nem hagyom abba.Hejj, AfroBushido… Simonék felé merészkedsz itten…
Tedd csak, mert gyönyörűséget fogsz hallani.
Még nagyon régen, a rendszerváltás után hirtelen történt sok jó dolog, például a Magneoton kiadó megjelentetett egy 100 darabból álló Rock Story című sorozatot. Volt abban minden, mi szem szájnak ingere, de szigorúan a hatvanas évekből! Apámmal sok ilyet vettünk, ebben volt egy Simon & Garfunkel kazetta is. Apám megvette, de ahogy elmondta milyen zene, én erősködtem, hogy vegyünk inkább Creedence-et… Persze később az is meglett, de ahogy apám betette Simonékat a magnóba – mindez egy balatoni nyaralás alatt történt, azonnal beleszerettem abba a zenébe. Kb. 12-13 éves lehettem akkor.
Amint elkezdtem lemezeket gyűjteni, az elsők között halásztam össze az albumaikat, MIND NAGYON-NAGYON JÓ, még a korai, folkos lemezük, a Wednesday Morning 3.AM. (imádom ezt a dalt, ez is rajta volt a válogatáskazettán).Igaza van Datolyának, pár kattintással megvan az összes lemezük. Nincs olyan sok – sajnos, nem fogsz elveszni közöttük.
A legjobb a LEGELSŐ Paul Simon lemez, amin már eljátszik egy csomót a későbbi “slágerek” közül. Csak egy szál gitárral, mint Dylan.
Minden fórumosnak ajánlom azt a lemezt. Simon töröltette a hivatalos diszkográfiájából, mert utálja. Az én példányom egy második angol nyomat, egy barátom hozta Angliából. Nagyon örültem, mikor meglett…… Bushido… kezdd egy válogatással, mert volt egy kifejezetten folk revival korszakuk, a nagyon koraiak, az nem biztos, hogy bejön elsőre.
Aztán … jöhet mellé ez, de nagyon fontos mellé a szöveg, ha nem értesz valamit.
Simon ugyanúgy költő mint Dylan, csak úgy is lehet persze hallgatni, dehát… akkor… minek írnak a költők verseket…Bakker Afro…három nyüves kattintás a neten és megtalálod az összeset,és kedvedre szemezgethetsz közülük….És így még átfogóbb képet is kapsz az adott előadóról…
Ki tud jó Simon & Garfunkel albumokat ajánlani? 🙂
Be kell jelentkezni a hozzászóláshoz.