Ennek a témakörnek tartalma 11,664 hozzászólás, 108 résztvevő. Utolsó frissítés: 
-
Bejegyzés
-
“Ha nem lennének a Lányok a kocsisoron meg az M7 mellett, nem is tudom, miből élnénk …” 😀 😀 ez jó!
Egy gyerkőcünk van amúgy….11 éves múlt, őszre már “fölsős”…elszaladtak az évek. A lakás nekünk pont jó, se nem kicsi, se nem nagy, gyereknek is van saját szobája, erkélye is…aztán ha nem teccik neki majd elköltözik 🙂
Az albérlet témához…hmm….én a saját tapasztalatomból indultam ki…
Anno az asszonnyal bő 1,5 évet albérleteztünk, na az durva vót….2 albit jártunk meg nekem elég is volt. Egyik nyáron pl hazaértünk a balcsiról, észrevettem h jártak bent a lakásba (a tulaj idősebb házaspár a szomszéd lakásba laktak). Volt hogy csak úgy átnéztek, mikor nem voltunk otthon, volt ugyebár kulcsuk…
Kaució sem járt vissza sose…pedig általába 2 havit kértek előre. Háziállatot se tarthatsz….mert “kárt” csinál…stb…na mind1, nincsenek jó emlékeim az albérletezésről.… héhééé Tamás! Namijemmánaz, hogy nem akarsz ingyéresen, vagy akár sz&ré-hugyé dógozni ?!? … Benned aztán nincs elhivatottság …
A pajdagógoszok fele ezt csinálja … már akinek a családját eltartja a jóval többet kereső férje – mer’hogy ez egy női szakma … lett.
Aztán meg … akár Chomsky-ból is levezethető, hogy a hüjegyerekből lesz a Jó Választópógár!
Abban viszont tévedsz, hogy a döntéshozók “elfelejtették” volna az alap közgazdos dolgokat. Inkább az a helyzet, hogy sosenem ismerték vagy értették ezeket, vagy pedig – és ez a legvalószínűbb – jó magasról tesznek rá.
Hogy egy ország szétrohad, 30 évet zuhan a Balkán felé? Ugyammá’…
Igen, a gyerekedet sok pénzért privátban kell tanítgatni, a családot sok pénzért privát dokinál kell megjavítgatni, ha nem akarsz úgy járni mint pl. én, akit bementőztek a János Intenzívre, és ha nem vagyok észnél, egy éjszaka alatt eltettek volna láb alól a hipoglikémiával, mint ahogy kedvenc sógornőmmel is tették. Még meg is kaptam a pofámba, hogy “Mi kardiológiai osztály vagyunk kérem, nem diabetológia+” UFF!
.
Jut eszembe … ingyéres munka … Sokan asziszik, hogy megcsináltuk a könyveket, aztán jön a Nagy Kaszálás.
Ehhez képest a Gitiskolát szinte évente megmatatjuk, a (szuperre sikerült) totál új Csali 1.-ben kb fél éves munkánk van.
A dupla nyomdaköltség miatt megemeltük 3.500-ra a könyv-árainkat – egyelőre.
Már jöttek fanyalgások, így odaírtuk most az oldalunkba, hogy “Egy könyv = 7 gombóc fagyi!”
Egy spórolós, egy-gyerekes család 10 perc alatt elnyalogat egy Gitáriskolát. Most akkor … hol vannak az értékek, a “szellemi munka” megbecsülése? A kereskedők húzzák a nagy hasznot, mi meg … hm … utoljára panaszkodom, de … nem így képzeltük el a Békés Nyugdíjas Éveket, hogy ennyire “szerényen” kell élnünk.
Aszittük, majd utazgatunk a világba bele, közben meg persze csinálgatjuk a könyveket …
Lehet, hogy hamar utolérjük a Nyugatot, de Németben most emelték meg az alap-nyugdíjat 1.250 euróra, nálunk ez 85 euro (sic)!
Mi “szabadfoglalkozású” nyugdíj-előleget fizettünk a 70-es évek óta, havonta két gázsinkat kellett bepengetni.
Mutattuk 10 éve a Nyugdíjfolyósítóban, undorral nézegette a befizetési papírokat a csaj, aztán aszonta: “Ezek valami komcsi izék! Kidobjam, vagy maguk dobják ki ?!” Így most – az emelések hatására – már 180 euro a havi nyugdíj.
Ha nem lennének a Lányok a kocsisoron meg az M7 mellett, nem is tudom, miből élnénk … bár a covid miatt abból is kevesebb jőtt be …
Nna… ennyi bőven elég…de azért…
… Datolya Dear! … ól hangzik, amit csinálsz, jó érzés lehet értelmes munkával normális pénzt keresni, de abban igazad van, hogy az Átkos Cucilizmusban temérdek – ma már sok millákat érő – paneleket építettek a melósoknak, közalkalmazottaknak (a lá Le Corbusier).
Tényleg irigylésre méltó, hogy önerőből összemelóztál egy “kis kecót”, node … nem írtad, hány “családod” van !
Anno a panelek minimum 2 szoba összkomfortos, 55-60 m2-es lakások voltak, de két gyerekkel már ott is gond volt, mert van pofájuk felnőni.
Ha kinövöd a lakást, jön megint a hitel, hogy nagyobbra tudjátok cserélni.
.
Fura elképzeléseid vannak azért a lakásbérletről.
Ez nem ALBÉRLET, ahol a gonosz házinéni lyukat fúr a falon, hogy leselkedhessen, és nem lehet csajszit-pasit felvinni.
Van rági BME-s ismerősöm, akinek jó, nyugati céges állása van, így vett 3-4 lakást, és kiadja őket.
Éppen hogy ő áll állandóan haptákba a bérlők előtt, mikor mit kell javítgatni, elég gyors-e az internet.
.
Ádámék egy csodás őspark körházában bérelnek, szinte Brighton közepén, ahol fél millától (fontban) indulnak a lakások.
Így hosszú távra fizetnek havi 1.500-at, bazi teraszuk van az “erdő” felé, mókusok, rókacsalád, és soha nem találkoznak a főbérlővel (landlord), havonta megy a lé és annyi …. nemhogy “haptákban” …
Viszont … ha pénz-permetezőt is tudnál összehegeszteni … igényt tartanánk egy olyanra … pinkyt, ha lehet … 🙂Dyeeeegen…sajna valószínű hogy a Föld lakosságának nagyobb része él európai szemmel nézve hihetetlen nyomorban…
Ez a “fiatalok lakhatása” mindig is nagy probléma volt, minden korban (talán a szocializmusban volt e szempontból könnyebb, rengeteg lakást osztottak ki a munkásosztálynak, elvileg a panelok is ezért kezdtek el épülni).
Én tizenéve vettem egy nagy levegőt, és hitelre egy kis lakást. Volt egy kis pénzem, ehhez adtak “áthidaló kölcsönnek” nevezett hitelt (ami ugyanolyan sima uzsora-hitel volt mint manapság bármelyik banknál, tehát kb a dupláját kell visszafizetni…)…aztán 8 évig fizettem mint a katonatiszt. Akkor nehéz volt az eleje…kb 170-180 ezret kerestem, abból 60+ ezer ft volt a törlesztő…vááá… De így visszatekintve nem bántam meg…most van egy f@sza kis pecónk, nem kell albérletet fizetni, nem kell vigyázzba állni ha jön a “főbérlő”… meg legalább lesz a gyereknek utánunk valami…ha ér majd akkor még valamit… 🙂Na igen, a foglalkozás….én egy mezőgazdasági kapcsolhatós gépeket, alkatrészeket gyártó cégnél dolgozom (a végzettségem gépésztechnikus, ez csak egy ilyen mezei, 4 éves műszaki középiskola), hegesztek, műszaki rajzokat készítek..ilyesmi…ilyen mindenes….”jó bolond” vagyok 🙂
Szóval ha kell valakinek mondjuk permetezőgép, szóljon és megvalósítom 🙂Szerk: igen Tamás, ez is egy nézőpont, mármint a tiéd, én másképp látom. A pénz nem hanyagolható tényező az életben, de nem is elsődleges…nekem legalábbis nem…
Én pl nem így látom hogy attól függne a gyerekem boldogsága…persze nyilván egy kanadai magániskolába kiegyensúlyozottabb lenne az oktatás mint egy szegedi mezei általánosba…nem vitatom…de nekem pl ez egyáltalán nem fontos…
Félre ne érts, semmi baj azokkal sem akik máshol keresik a boldogulást…aztán vagy megtalálják…vagy nem…én sem magyarországi származású vagyok, sőt nem is vagyok magyar nemzetiségű, csak sok évvel ezelőtt úgy esett hogy itt kötöttem ki.
Én egész másképp látom a világot, pedig pl velem is megesett hogy úgy beszélt velem dokinál a nővérkenagyságoskisasszony mintha ő lenne a magasságos én meg az ítélőszéke előtt álló lator…szerintem tudna mindenki mesélni ilyenféle élményeket 🙂
Én ezen csak mosolygok, esetleg visszakérdezek…hogy nagyon haragszik rám? Mi a baj? Segíthetek? 🙂
Persze erre mégjobban bepöccen… 🙂
Én ezeken már meg sem akadok…én ha esik az eső annak örülök, ha süt a nap akkor meg annak 🙂Dye, eltaláltad, nem Magyarországon dolgozom… de szoktam sokat Budapesten lenni. A vicces az, hogy a közgazdaságtan alapelvei elég időtállóak, csak a döntéshozók szeretik őket elfelejteni. Aztán mindenki meglepődik ha ez visszaüt. Pl az infláció menedzselése az 1990-es évek közepe óta megoldott kellene hogy legyen, csak nagyon sokan elhitték hogy következmény nélkül lehet önteni az olcsó pénzt. Most fog kiderülni hogy nem, megint, de ebben szakmai újdonság kb annyi van, mint orvostudományi felfedezés abban hogy egy láncdohányos addig tolta a cigit, míg amputálni kell a lábát.
Irigylem aki szerelemből tanít. Engem múltkor megkínált egy magyar egyetem hogy nem tartanék-e graduate kurzust angolul. Mivel PhDseket tanítani az 1 kontaktórához kb 3-5 óra pluszmunka (készülés, házikat javítani, office hours), az órabér jóval a mekis alá jött volna ki. Régebben csináltam ilyeneket, de túl sokszor volt az a tapasztalatom hogy amit kvázi ingyen csinálsz, azt úgyse becsüli meg senki. Most sokkal jobban feltölt ha a családommal vagyok, olvasok, túrázom, bringázok, vagy gitározok.
Datolya: persze, az igazi érték nem a pénz, de amikor szembesülsz azzal hogy a pénzzel ki tudod menteni a gyereked az egyre inkább széteső magyar közoktatásból, ahol az elsős tantónéni kb 4 havonta cserélődik, abban a korban amikor a gyerek még nem a tárgyhoz, hanem egy személyhez kötődik, és ha nem mented ki akkor a lelkes gyerek kb 2 év alatt fásult lesz, akkor hirtelen jól jön a pénz. Magyarországon maradt családtagokon, barátokon azt látom, hogy ezek a szituk egyre halmozódnak. Felnőttként jól el lehet lenni ha van fedél a fejed felett, meg tiszta ivóvíz… ha gyereked van akkor már észreveszed, hogy milyen jó is ha nem 4 órát vár egy baleset után gipszelésre, hanem mondjuk 20 percet, és addig nem úgy beszélnek veled mint egy Rejtő által megírt random kikötői kocsmában.
Igasságod vagyon Datolya! A százalékban tévedhetsz, mert szerintem a Föld lakosságának inkább a 85%-a él sz&rabb helyzetben mint itt bárki… ezért szoktam dohogni a “What a Wonderful World” miatt, ami egy szép dal ugyan, de a 8 milliárdnak tán a 8-10%-ára lehet érvényes ez a heppiséges életpálya-modell …
Éppen ezért írtam ezt a lakás-dolgot is… Miután NINCS bérelhető lakás – mármint emberi áron – az ifjú párok hiteleket vesznek föl, építkeznek, mert az ócsóbb, az apuka meg elhúz kifelé, hogy fizetni tudják a törlesztéseket.
Mire kifizetik a hitelt, vagy felépül a kalyiba, már el is váltak…
Volt tavaly egy rendőrségi ügyem, sokat cigiztem a portán, ahol folyamatosan jöttek-mentek a zsaruk, dumálgattunk. A fele elmondta, hogy feljött vidékről, mert ott nincs meló, de az ALBÉRLET elviszi a fizetésének a háromnegyedét, így reménye sincs családot alapítania.
Nem mellesleg …
Nem csatlakoztál alta zseniális kérdéséhez a “mik vagyunk – kik vagyunk” témakörben…
Ha államtitok, akkor persze …Chapsy esküszöm felüdülés volt olvasni azt a pár sort a hozzászólásod végén!
Van aki megtudja látni a szépet is az életben.
Annyira elszomorító, hogy akárhol olvasgatok, fórumok, cikkek, facebukk hozzászólások stb…kb 99%-ban csak a jajveszékelést, a panaszkodást, a negativitást lehet tapasztalni. Itt mindenkinek mindenhol rossz, mert hát minden rossz, innen menni kell, mert itt aztán ám nincs semmi szép, itt nincs semmi jó….stb…annyira siralmas hogy egyszerűen nem látják meg az emberek az élet értékeit, ami az orruk előtt van. Mindenki az anyagi biztonságáért remeg, ami van attól többet akar, ha van több akkor azt azért jó volna megduplázni…mintha ezzel akár egy perccel is meghosszabíthatná az életét….
Nem értik meg soha hogy az életben együtt lenni a családdal, együtt élvezni a napsütést, vagy az esőt, nézni a csillagos eget, beszélgetni jókat a barátokkal, tanulni, szeretni, aludni….ezek az igazi értékek…nem az hogy pár országgal odébb 500-600 euróval többet keressek…egyedül, harácsolgatva.
Ha van egy akármilyen fedél a fejed felett, ha van ruhád amit felvehetsz, van víz amit ihatsz és étel az asztalkádon…máris gazdagabb vagy mint a világ 75%-a. Ha együtt élhetsz azzal/azokkal akiket szeretsz, akkor meg te vagy a világ leggazdagabb embere….
Ha meg még gitározhatsz is….ajjjajjjj…. 🙂… huu Chapsy … 600 köbcenti még páleszben is sok! Igazi, csajozósan brummogós lehet a hangja a vasnak, már ha nem 600-as Trabant az illető …. hehe…
Persze, írtam már, hogy én is a Schönherz kolesbanben lakoztam 5 évig, csak ugye az még fenn volt a várban, így hétvégenként végigsöröztük azokat a vári helyeket, ahova ma már egy szódára sem mernék bemenni.
Fura, hogy megmaradt a “komcsi neve” …
A szupper kollégiumi lét mellett én is rettenetesen éreztem magam az egyetemen, pláne, mikor előjött a kvantumfizika … bár ez a mixeres pálya-kiruccanás nem semmi!
Látszik, hogy minimum egy generációval ifjabb vagy, hiszen mi még Csehszlovákiába sem utazhattunk ki csak úgy, nemhogy Belgiumba…l. ez azért irigylésre méltó dolog …
Ez a “lakásra gyűjtés” mindig felidegel! Mi a francnak kell egy fél vagy egy egész élet munkáját egy idegbeteg lakás-szerzési folyamat gonosz-fekete oltárán feláldozni?!
Mennyire egyszerűbb lenne itt is lakást bérelni egy életen át, mit az öcsém Grazban vagy Ádámunk Brightonban teszik
Fiatalon is lenne pénz élvezetesen élni, mobilisabban lehet létezni, nem kell adni-venni, csak odébb állsz…
Gyanús azért a hurráoptimista zárásod: “…előttünk meg ott a millió lehetőség!” Ezt nem valami újság főcíméből pastéztad ide?… cadam … Ha még nem dobálnak az órán papírgalacsinnak, akkor el vagy fogadva …
Érdekes ez a zanzásítás-dolog… Persze, értem én a “Kőszívű”-mizériát, de remélem azért nem olyan a végtermék, hogy “Rómeó és Júlia beleszeretnek egymásba, de a családjaik haragban vannak, így megöngyilkolásszák magukat…UFF!”
Jó, hogy írod, de a tanítást tényleg lehet élvezni. Kicsit olyan mint az előadóművészet … ügyesen el kell adni valamit egy vegyes közönségnek.
Igazság szerint én is pajdagógosznak készültem, nagyszülőktől lefelé pedagógus-család a Dobay, bátyám, nővérem is ezen a pályán tántorogtak, de én mindenáron ELTÉs akartam lenni.
Angol-pszichológiára évente csak 5 emberkét vettek föl, ennyi párttitkár-tanácselnök csemete meg bőven betöltötte ezt a keretet, így az eléggé “nagyon más” műszaki pályát választottam, egyrészt azért, mert szerettem bütykölni, másrészt hogy elszabadulhassak Pécsről.
Jó ötlet, hogy nem bízod rájuk a verseket. Annyira nincs még élettapasztalat az agyukban, hogy nem elvárható egy-egy elképesztően tömör, csodálatos sor megértése … mellesleg … szerintem elmagyarázni sem lehet nekik.
Nem próbáltál még gitárt bevinni? Mi rengeteg versmegzenésítést játszottunk anno, és még az analfabéta gimisek is élvezettel hallgatták.
Nem csoda… a vers és a zene együtt alakultak ki az őskorban, a rappelés ritmikus “prózájában” tetten is érhető az összetartozásuk.
Igazad van abban, hogy a gyerök egy utánozó majom, és ha lássaja szülőket olvasni, ő is rákap.
Ádámunk is ilyen volt, annyira idegesítette, hogy mi értjük, hogy mi van kiírva ide-oda, meg lapozgatta a Révait, hogy 3 éves korától minden reggel oda kellett tenni az asztalára egy papírt egy-egy új szóval, később mondattal.
Így 4 évesen már az apróhirdetéseket is felolvasta, a suliban meg megengedték neki, hogy hátra üljön Egyperceseket meg ilyesmiket olvasgatni, amíg a többiek a betűkkel ismerkednek.
Az olvasás is csak egy játék a gyereknek, mint a zene, a szolmizálás is pillanatok alatt egyszerű lett az ovisoknak, mikor csináltunk egy ilyen zenés … próba-sorozatot.
Senki nem érti, mért baj, hogy a gyerekek nem olvasnak SZÉPIRODALMAT! Pedig … veszélyesen sebezhetők és tájékozatlanok lesznek így az életben … főleg mentálisan…alta, Dye, én okleveles villamosmérnök vagyok, mint Dye vagy Bródy. 🙂 Persze az egyetem alatt kiégtem, államvizsga mellé letettem egy francia nyelvvizsgát és egy bármixer papírt (ugyanazon a héten, ezzel azért dicsekszem, mert apám is dicsekszik vele, pedig talán kétszer dicsért meg életemben), voltam pályaelhagyó, 1 éven át mindenhol, néha céges munka mellett kevertem az italokat az éjszakában, aztán visszajöttem az egyetemre doktorálni, és egy kis belgiumi kitérő után ismét a Schönherz koliban lakom. Lakásvásárlás helyett idén még csak motorjogsira meg egy gyönyörű, 600 köbcentis vadállatra költöttem. 🙂 (Meg szabadidőmben hétfő hajnalonként a volt gimimben fizika szakkört tartottam kedvtelésből, meg ilyenek, szóval műszaki izé vagyok. :)) Szakmailag átnyergeltem a távközlésből az ipari robotok irányítására, mostanság főleg egy picit programozok, és nagyon sokat matekozok. Remélem kimerítő és kellően untató választ adtam a ki mit dolgozik kérdésre. Az biztos, lehet mindent szidni, de hajrá fiatalok, mert könnyebb, mint régen volt. Nemhogy születésem előtt, még gyerekkoromban is voltak dolgok amiket akkor fel sem foghattam, pl. karácsonyra dekára kiszámolni a krumplit anyukámnak, márpedig az ő GYES-e több volt mint apám vállalkozói keresete. Most már nekik is jobban megy, előttünk meg ott a millió lehetőség.
Az óraadás a saját sulinkban van, egy évfolyamot, azaz két osztályt tanítok heti 2-2 órában. Nem fogok meggazdagodni a fizetségből, de szerintem megéri, meg hát jó dolog tanítani, elvileg erre szegődött az embör huszonvalahány éve.
A kötelezők. Érdekes dolog. Hatodikban vettem át a kölköket, akkor az Egri csillagok volt (meg a Toldi, de azt órán elolvastuk, mindig az aktuális éneket), amit év közben olvastattam el velük. Volt, aki nem olvasta végig, volt, aki a szülői tilalom ellenére éjszaka, a takaró alatt zseblámpával olvasta. Alapvetően pozitívan álltak hozzá, de aki nem szereti a betűt, ettől nem szerette meg.
Aztán jött a hetedik, és vele a két olvasmány: a Szent Péter esernyője meg A kőszívű ember fiai. Utóbbival nagy bajban voltam, ugyanis ellentmondó tanácsokat kaptam. „A romantikát enélkül nem lehet megérteni.” „Nehogy ezzel büntesd őket!” „Te tudod, de nagyon fogják utálni, meg téged is.” Meg hát a neten olvasott dolgok („a leggyűlöltebb kötelező”, stb.). Nem tudtam, mi legyen – alapvetően elolvastattam volna velük, mert én szerettem, még ha értem is a problémákat.
Aztán jött a szikra: írtam egy volt főiskolai tanáromnak, aki azt tanácsolta, hogy a rövid változatot olvassák. Ez bejött, nagyon szerették, jobban, mint a Mikszáthot, pedig én épp fordítva gondoltam.
Ez a rövid változat tényleg rövid, meg leegyszerűsített, meg a stílus nem jön le, meg minden, de pár gyerek nekiállt az eredetinek, és el is olvasták. Amit pedig meg kellett beszélni, azt a rövid alapján is megbeszéltük.
Írattam velük olvasónaplót. A kis naívak… Fél perc alatt lebuktattam mindenkit, aki ügyeskedni próbált, és mondtam, hogy jövőre (most) az Ábel a rengetegben kapcsán nincs tolerancia, aki nem originális saját szöveget ad be, elégtelenben részesítem.
József Attila eddig nem volt. Egyébként a verseket órán elolvassuk, csak a regények maradnak otthonra – ez ugye általános iskola.
A szövegértés sokaknál nagyon gyenge, de mivel időnként magamon is észlelek hasonló jeleket, igyekszem javítani rajta. Minden évben legalább három ilyen dolgozatot írnak, meg igyekszem a kérdéseket is időnként körmönfontan feltenni, hogy lássam, kinél mikor esik le az egyeurós.
Vannak, akik hasítanak velem, vannak, akik nagyon ritkán szólnak hozzá a tárgyalt dolgokhoz. Sok manapság az SNI-s, a BTMN-es gyerek, akikhez igazodni kell, és ez nem egyszerű. Mert hiába száguldana az egyik antilop, ha a másik lemarad, így a csorda is lassabban halad.A saját kölök olvas, mióta megtanult, azt hiszem, most a 76. könyvét „gyűri”. Szívesen teszi, meg hát látja nálam, hogy folyton a kezembe van a Kindle. Meg sok könyvet olvastam fel neki (pl. Pál utcai fiúk, A dzsungel könyve, A Sós sziklák völgye, Erich Kästnerek, Robin Hood (a Mándy-féle), Tom Sawyer, meg a jó ég tudja, mik, ezeket nem írtam fel). Szóval jó úton halad, meglátjuk, mi lesz pár év múlva.
… jajj cadam… Emlékszem arra a nyomasztóan vészterhes napra, mikor megjött az első “csalijavító” emailed — mint egy karácsonyfa… tele piros-zöld-kék-sárga kiemelésekkel, megkérdőjelezendő, hogy két ennyire undereducated person hogyan is merhet egyáltalán magyarul írni…
Viszont … az az irodalom-tanítás az érdekelne … Gondolom, ezzel a “mellékessel” tömöd tele a zsebedet…
Hány éveseket okítasz? Igaz,hogy már zanzásított, netes változatban futják át a kötelező olvasmányokat?
Mennyire érzékeled az olvasás-értés hiányát? Hogyan, milyen presszióval, fenyegetéssel bírod rávenni őket, hogy elolvassanak egy József Attilát?
És egy személyes… az otthon tartott, privát gyerök olvas-é könyveket ?!?Dye köszönöm a biztatást. Sokszor éreztem azt, hogy le vagyok maradva a többiektől, de most már, ahogy egyre több emberrel találkoztam, akiknek kicsit kanyargósabb volt az útja, nem érzem ezt.
BalaskoGabor köszönöm az ajánlásokat, én még csak az Alkimistát olvastam. Annyira nem nyűgözött le, de rossz sem volt.Holdviola…
Az alkimista mellett érdemes még elolvasni Coelho-tól a “Veronika meg akar halni” C. regényt (meg is filmesítették) vagy a “Portobellói boszorkány”-t. Ha már Coelho…
Magyar-könyvtár szakos középiskolai tanár a szakmám. Voltam betanított munkás, könyvtáros, kistérségi referens, megint könyvtáros, most pedig általános iskolai könyvtáros és óraadó irodalomtanár.
A cenzorság maszekban megy, időnként, ingyen, ismerősnek meg apámnak. De pár év óta rendszeresen megtalálnak különböző kiadványokkal, most pl. a sulis évkönyvünket néztem át két nap alatt. Büszkén mondhatom, hogy a Csali 5-ben is közreműködtem, igaz, ott zenei feladat is volt, akkordok, miegyebek.
Vélhetően én is besorolható vagyok a “nyelvtannáci” fedőnéven működő szervezetlen csoportba, mert kényes vagyok a hibákra, illetve általában kapásból és szándéktalanul megtalálom őket mindenféle szövegekben (fogalmazás, cikk, hozzászólás, könyv, stb.). Itt a fórumon is volt konfliktus ilyesmi miatt – régebben.… Holdviola …Negnéztem, ki ez a Colheo … nnaná, hogy jó arc, hiszen a hippi-korszak gyermeke, azt meg nem lehet kinőni! Ebből ered, hogy toleránsan kezeli a nagy világvallásokat, így – a jezsuita iskolája után – egyaránt matat a taoban, iszlámban, buddhizmusban.
Sose bánd, hogy annyit tanultál olyat, amit “nem használsz, elfelejted”.
Mindenből marad az agyban valami, alkalomadtán előjön a tudattalanból, no meg …
maga a tanulás folyamata sokszor fontosabb az agynak mint az amit tanulsz. El tudod képzelni, mennyi “olyat” kellett megértenem, megtanulnom a BME-n, amiről már akkor tudtam, hogy soha nem fogom használni. Mégis … dolgoztatta az agyat, és megfoghatatlan, hogy mikor, milyen probléma megoldásában segít egy-egy tudás úgy, hogy nem is realizálom.
ERGO: semmilyen tanulás nem lehet elvesztegetett idő.
A főzés meg … fura dolog, mert közben jár az ember agya ezen-azon.
Be kell jelentkezni a hozzászóláshoz.