Ennek a témakörnek tartalma 11,646 hozzászólás, 108 résztvevő. Utolsó frissítés: 
-
Bejegyzés
-
… eszje … kösz, hogy rövid u-val írtad az árút … egyre többször látom, hogy “árú”… és persze nem a helyes konstellációban.
.
… Maxi … de régen volt ez az Enioth-korszak … mikor zsenge lejánykaként még tudtál énekelni … hihihaha huhu sőt bruhhahha…
T. Laci úgy hívta ezeket, hogy “5 perces dalok”… rutinból összedobott séma-akkordmenetek, kissé erőltetett dallam-féle …
Persze … Maxi már akkor is tudott sz–ból aranyat csinálni, sőt, a szövegíró is egészen tehetségesnek tűnik …Ez se mai darab, de ma is és minden nap adjon nektek is!
Dye, a teltházzal mint érték-adóval példálózni esztétikai értelemben valóban marhaság, de hát a zeneművek, produkciók egyúttal ugyanolyan terméknek is számítanak, mint bármely bolti áru.
A Bagoly-folyó szerintem is nagyon jó kötet.
Datolya … míly mély merészség… Tankcsapda klasszikus gitáron… naggyon laza… micsoda barrék !
Már csak egy szolíd fellépőruhát kéne választanod… a next Xfattorra…
Juteszembebele … Ment a Fókusz, és elrémülve láttuk, hogy az a vékony, semmihangja gyerek nyert… ez már … a VÉG !!!Hápi és new-nyél mindenkinek!
Nyomassatok egy kis Tankcsapdát!Ezt éppen nem, de az orfűi buli tanulságos…
Ma már nem lehet angol nyelvű műsort eladni ebben az énekes-gitáros műfajban, a népeknek magor szöveg kell, kis anyósozás, kis gatyaletolás…, qrrvára nem érdekli őket az ánglus, bármilyen jók is a bevezető-átvezető dumák.
Anno mi toltuk a S&G, Donovan, Dylan, Baez dolgokat, az egyetemi klubokban persze tökokés volt, a szabadtéri, plebszes fellépéseken meg rácsodálkoztak a stílusra, a fura hangszerekre (banjo, herfli, autoharp), a szerényen virtuóz 🙂 folk fingerstyle bontásokra, az Appalache vokálokra…
Mondjuk … a 3-ujjas nem ártana Balázsnak sem…
.
A sors íróniája, hogy a YouTube Balázs mellé feldobta az USA legrosszabb rock & roll zenekarát, tökbénán amatőrök,
bár a basszerosba beleszerettem…
.
..alta … Milyen jó, hogy idetetted Balázst ! Azonnal Tiszteletbeli Hippinek szavaztuk meg, és nem csak a szakálla miatt… a Jóságos Mackó archetípusa … 🙂
Profi gitáros-énekes, kiváló az ízlése, szuperül szól az Epije … kivéve persze ott a “bedrótozott” piezos koncertjén Orfűn, ami alapból egy brutálisan kellemetlen fellépés … mi is rengeteget szenvedtünk az ilyen helyeken, hiszen mindenki szétszéledve sörözgetett…Az amcsi Polgárháború csak hab a tortán! Tutira végignézem a YouTube-os beszélgetéseit.
Már a Verne-féle “Észak Dél ellen” óta annyira beleástam magam a polgárháborúba, hogy minden ilyen témájú sorozatot, spektrumos-bíbíszís elemző-filmet végignézek.
Nagyon tanulságos az a háború … minden szempontból.
Csodásak Ambrose Bierce polgárháborús novellái is … “Bagoly-folyó … magyarul is megjelent, a 70-es években nagy értelmiségi sláger volt E.A.Poe mellett…
Ő azonnal belépett az Úniós seregbe, amint Lincoln kérte, amíg a kortárs Mark Twain pl. 2-3 hét “szolgálat” után dezertált a konföderációs seregből, és nem is harcolt tovább.dye, Balázs a szerző. Ha rákeresel youtube-on a koncerteken kívül történelmi témákat is találsz róla, ha érdekel az amerikai polgárháború, például. Történész, de kocsmazenélésből él. Ő volt az egyszemélyes zenekar öcsém esküvőjén.
Aha … akkor … érdektelen …
A Fehér Album nyűglődése pár csodás számot hozott – Paulnak és G. Martinnak köszönhetően.
Szegény Paul … ő viselte egyedül a szívén a “régi bandát”, de hogyan lehetne úgy stúdiózgatni, mint régen, mikor maguk között voltak 4-en – vagyis G. Martinnal öten., most meg ott terpeszkedik a nippon lotyó, Lennon tesz az egészre, csak a Yoko által táplált egoját fényesítgeti.
Csoda, hogy Paul összehozta az Abbey Road albumot … A Let It Be – Get Back meg … jobb lett volna, ha meg sem jelenik, hanem a fiúk önálló számaikkal-lemezeikkel új életet kezdenek.
Az idétlen “up on the roof” koncert meg … siralmas… twchnikailag, nótáilag, hangulatilag… fájdalmas-siralmas haldoklás…
.
Viszont … ideírattad volna a haverod nevét! Igazán megérdemli. Kiváló, zömök stílus, szeretettel teljes gyilkos irónia.Köszi dye, Január második hetéből még újabb IP-m lesz, már az izlandi munkásszállóról, de egy ideig nem költözöm tovább.
Get Back
De beidézem a haverom bemutatóját.“A Get Back minden idők legintimebb zenei dokumentumfilmje
Peter Jacksonról tudjuk, hogy remek rendező és ezt nem csak a magnum opusaként kezelt Gyűrűk Urából lehet leszűrni, hanem az azt megelőző játékfilmjei ötletességéből is, beszéljünk akár két korai gyöngyszeméről, a Hullajó című zombifilmről, vagy az aberrált Muppets-paródiájáról, a Meet The Feeblesről. Jó, ez nyilván poén akart lenni és ha valóban Jackson zsenialitását szeretnénk tetten érni a Frodóék előtti időszakából, akkor sokkal inkább volna értelme beszélni a Mennyei teremtményekről. Azonban jelen esetben Jackson nem játék, hanem dokumentumfilmesként érdekes a számunkra. Nem új szerep ez neki, 2018-ban, a százéves évfordulóra készített „Akik már nem öregszenek meg” című alkotásában hihetetlen érzékenységgel nyúlt az első világháború témájához és abban a filmben csinálta először azt, amivel a Get Back-ben is szembesültünk. Fogott régi, rossz minőségű filmeket és a 21. század elvárásaihoz javította őket.
Ez konkrétan a Get Back esetében úgy nézett ki, hogy az 1970-es Let it Be című Michael Lindsay-Hogg filmhez készült vagy 60 órányi vágatlan tekercsmonstrumból mentette ki az érdekesebb részeket. Ugye Lyndsay-Hogg eredeti elképzelése az volt, hogy beviszi a kamerákat a Beatles stúdiójába és felveszi, hogyan rak össze a zenekar egy lemezt, illetve az utána tartandó koncertet is rögzíti. Mindezt 1969 januárjában. A végeredmény kiábrándítóra sikerült, a Let it Be egy zavaros, ötletszerűen egymás után következő jelenetekből építkező komor, rossz hangulatú film lett, ami tulajdonképpen ahelyett, hogy az eredeti terv szerint bemutatta volna, hogy miként rak össze egy lemezt a Beatles, inkább azt közvetítette, hogy hogyan oszlik fel a zenekar.
Az emberi emlékezet nagyon érdekesen működik, ezt én is megtapasztaltam történészként, amikor régi idők tanúival beszélgettem és volt olyan, hogy valaki határozottan állított valami képtelenséget és mindezt azzal támasztotta alá, hogy dehát ő ott volt. Pedig csak az emlékei tréfálták meg. Valami hasonló történt ebben az esetben is. A Beatles Antológia dokufilmben szépen elmondja Harrison, McCartney, meg Ringo is, hogy milyen fos szar szemét dolog volt az a Get Back Session és hogy mennyire boldogtalan volt akkor a zenekari életük, aztán kellett hozzá egy Peter Jackson, hogy megmutassa nekik, vagy legalábbis Ringonak és Paulnak, hogy egy frászt komák, azért akkoriban is voltak jó napjaitok, nem egy hatalmas, gyászból álló ördögszekér volt az egész.
Jackson, legalábbis látszólag, kifejezetten erre ment rá, hogy bemutassa az önfeledt pillanatait a Get Back Sessionnek, ugyanakkor a gondokat és a konfliktusokat kurva nehéz nem észrevenni a filmben és azt is hozzá kell tenni, hogy nyilván a stáb ottlétének tudatában mindenki igyekszik hozni a tőle telhető legjoviálisabb formáját. Ám amikor Harrison kilép a zenekarból és a rákövetkező próbanapon ott ül a stúdióban McCartney meg Starr és azon vacillálnak, hogy mi van, ha nem csak Harrison, de már Lennon sem fog bejönni, azért szépen rámutat a felhőtlen kedvű vicces fiúk álcája alatt húzódó tengermély feszültségre.
Azt is remekül megmutatja Jackson, hogy 1969 januárjára a Beatles egy diszfunkcionális zenekarrá vált. A dalokkal, illetve a szerzői zsenialitással nincs baj (ezen utóbbinak egy igen erős példája, hogy McCartney a szemünk előtt berheli ki a basszusgitárjából a Get Back verzéjét és próbál hozzá valami szövegkezdeményt összerántani), azzal azonban sokkalta inkább, hogy az egy szem Paul McCartneyn kívül nagyon senkinek nincs kedve összegyakorolni és felvenni a friss számokat. Ez persze feszültségeket szül, amiknek az élét ökörködéssel próbálják tompítani a tagok, különösen Lennon, aki láthatóan csak akkor igazán lelkes, ha az ő dalaival foglalkoznak a többiek, minden más esetben úgy viselkedik, mint a vásott kölyök az osztályteremben, akinek le kell kötni a figyelmét valamivel, ha a többiek haladni akarnak. Vélhetően ezt Paul McCartney is felismerte és ezért fordulhatott elő, hogy Lennon játszhatta a szólót a Get Backben és Harrison For You Blue-jában is, hiszen az új feladat új izgalmat is jelentett számára, ezáltal pedig kezelhetőbb lett.
De hogyan képes Jackson ennyi mindent elénk tárni? Úgy, hogy szakít a klasszikus dokumentumfilmes eszközökkel. Nem fog minket kézen egy kellemes csengésű, de mégis monoton hangú narrátor és vezet végig a filmen egy pedáns idegenvezető buzgalmával, akinek arra is gondja van, hogy még véletlenül se kalandozhasson el a figyelmünk. Nem. Jackson bevág minket a mélyvízbe, semmi narráció, eltekintve néhány alapvető információtól és hirtelen a Beatles próbája közepén találjuk magunkat, a beszélgetések, a történések mind azt az érzetet keltik a nézőben, mintha ő maga is ott lenne és részese lehetne az ott zajló eseményeknek.
Persze megvan ennek az árnyoldala is, hiszen az elkötelezett rajongókon és a tetőtől talpig bakelitbe öltözött zenebuzikon kívül kevesen fogják csaknem nyolc órán át nézni azt, ahogy a Beatles próbál összehozni egy lemezt. Pedig egy minden ízében intim folyamat tanúja lehet az, aki mégis nekivág ennek a túrának. A felváltva nyögvenyelős, máshol meg roppant szórakoztató processzus végén a koncertfilmek kedvelői is jutalmat kapnak, feljavított és teljesen újravágott formában nézhetik végig a híres háztetőbulit.
A Get Back másik óriási teljesítménye, hogy az „Akik már nem öregszenek meg” mellé besorolva véglegesítette, hogy Peter Jackson nem csak egy játékfilmes sztárrendező, hanem a 21. század egyik legfontosabb dokumentumfilmese is.”… alta … beírtuk az új IP-det, úgy tűnik műxik…de …. mi az a getback?!
Nézzétek meg a getbacket, jó lett. Ott vagyunk végig mi nézők is a fiúkkal. Boldog karácsonyt!
… jajj Maxi !!! Itten .. a Vének Tanácsa megállapította, hogy MÉG érettebb lett a hangod… vagy tán az angolul éneklés teszi ilyen tág-torkúvá. Naggyon szép, kerek felvétel. (A sétáló lyány maradt azért a No.1.)
Majd azért jelentkezz a zertéelbe, ha beindul a “Nyugger Xfattor” !!! heheh.. hihihii… sőt … brrruhhahhha…
.
… eszje … Őrületesen nagy profiság, amit Kraft a keverőpult mögött csinált az Omegának, a szabadtér egy gyilkos feladat.
Persze… velem született gonoszságom nem bírja kihagyni azt a mondatot, amit kedvenc rádiós hangmérnökünk, Lakatos Gabi mondott, mikor vért izzadva próbált zenét faragni a kezdő Első Emeletből a 8-as stúdióban: “Nnna látjátok! Így kell a sz#rból aranyat csinálni!”
Különben … nagy marhaság a telt stadionnal mint érték-adóval példálózni. Megtelne az már arra is, ha vadállatokkal felzabáltatnának a jáccótéren pár politikust.Dear All,
ugyan nem gitár és nem is tegnap készült, de azért sok szeretettel bejgli mellé:
(A legjobban még mindig azt a meglepi-vokált szeretem ezen a felvételen, amit Bolyki Bali rittyentett rá hirtelen felindulásból. Szerintem zseniális a fickó. 🙂 Az én alsó-vizivárosi angol kiejtésemért meg ezúton is elnézést, rég vót, azóta fejlődtem.)
Mindenkinek boldogat, békéset, áldottat… ki milyet szeretne.
Be kell jelentkezni a hozzászóláshoz.