Hozzászólások
-
Bejegyzés
-
Ezúton is gratulálok, Majnik Laci!
Más…
Gitárvétel…
Többször is beszélgettünk itt róla, hogy milyen elektromos gitárt szabad és/vagy érdemes venni. Nos, ha ilyesmit keresnék, akkor én biztosan ezt venném meg. Ez tulajdonképpen egy Custom Shop elektromos gitár, amely Andrásik Remonak készült. Ha megnézitek, hogy milyen újakat lehet ebben az árban venni, hááát… simán odaver mindent.Szerintem ezek között már nincs rossz döntés, csak jó és jobb. Úgyhogy hajrá!
Dye! Azért az a plusz 10-15ezer a Focusrite-hoz képest nem két fillér. Kérdés, tud-e annyival többet, és/vagy az ember ki tudja-e azt használni (értsd: a tudástöbbletet). Ezt a Steinberg-re értettem, nem a Tascam-ra, mert ez utóbbi más kategória, mint ahogyan azt Te is jelezted.
Gábor! Ahogy nézem, bármelyik szettet választod, akár azt, akár ezt, összesen kb. egy ezres az eltérés közöttük, úgyhogy így is, úgy is jól jársz.
Az az igazság, hogy készült már azóta a lányomnak felvétele, csak (szerencsére) háklis, nem elégedett vele, s nem akarja felrakni. (Természetesen én elfogult vagyok, és ha azt mondom, hogy nekem tetszett, akkor az nem jelent semmit.) Ebben a tanévben érettségizik, szóval most kis esélyét látom, hogy bármi újjal (értsd: ténylegesen újjal) előáll.
Szevasz Balaskó Gábor! Jó újra olvasni Téged!
Nem rábeszélés akar lenni, mindössze elmondom, hogy a lányomnak egy Focusrite iTrack Studio szettje van, amelyen 6,3 mm-es bemenet áll a hangszer, főként a gitár rendelkezésére, egy XLR-bemenet pedig a mikrofonéra (természetesen 6,3-XLR fordító is létezik), plusz jár hozzá egy mikrofon és egy füles (ez utóbbi a szett leggyengébb eleme, de eleinte bőven elmegy, megfelel), és mint “kezdő” (megjegyzés: “nem kezdő” kezdő) cucc, tökéletesen alkalmas a célra. Például ez a felvételük is teljesen ezzel készült (bizony, ő a nagylányom). Akár itthon szeretnéd megvenni, akár a határ nyugati oldalán, nagyjából azonos árért megtalálod. Sőt, azóta már második generációs cuccaik is akadnak.
Egy jó ideje a Focusrite-ot emlegetik a legjobb ár-érték arányú belépő szintű cuccként. Azután a Rode-ot (olyan skandináv áthúzott O-betűvel).
Jut eszembe: végül megvetted azt a HB-gitár-gyönyörűséget?Buco!
Bár úgy sejtem, nem most fogsz dönteni, de azért figyelj arra, hogy az Általad linkelt oldalakon kb. 10ezerrel olcsóbbak a gitárok, mint máshol. Ez nekem felettébb gyanús. Vagy szerencséd van, és még régi beszerzésről van szó, mit azon az áron oda is adnak, aminek bár kis esélyét látom, ha mégis így lenne, akkor mindenképpen érdemes kihasználni; vagy pedig egyszerűen a honlapot nem frissítették, és nem naprakész információkat tartalmaz, amit sajnos, valószínűbbnek vélek. Javaslom, hogy ne ezeket az árakat vedd alapvetően figyelembe, nehogy kellemetlen meglepetés érjen!
Hozzáteszem: ha csak a honlapot nem frissítették, akkor egy szövevényes jogi perbe bele lehetne menni a tényleges vételi ár kérdésében.
Szerintem.Örömzene ezres léptékben:
Interjú egy magyar résztvevővel előtte, majd interjú szintén vele utána.
Hajrá, buco! Őszintén kíváncsi leszek (mindig mindenkinél az vagyok), hogy végül milyen cucc mellett döntesz majd!
Cadam! Egy dologban vitatkoznék Veled: szerintem pont, hogy az elektromos gitárt használók cserél(get)ik le valószínűbben és gyakrabban a hangszerüket. Vagy moddolják, ami majdnem ugyanaz.
Ismétlem: szerintem.Az jutott az eszembe (de tisztán pozitívan), hogy olyanok vagyunk ezen a fórumon, mint Micimackó és barátai: sosem lehet tudni, mikor ki bukkan fel, mit csinál éppen, mit mond (értsd: ír), és meddig marad.
😀Találtam egy nem mindennapi Tele-t, a limitált szériás Fender George Harrison Tribute Rosewood Telecaster-t. Ha megvenné valaki, akkor itt találja a részletes leírását.
Ismét egy kis gondolatmenet a témakör kapcsán…
Sok helyen sokszor leírták már, hogy az eladott elektromos gitárok kb. 2/3-a vagy 3/4-e (a nagyságrend így is, úgy is jelentős) még mindig Stratocaster, vagy annak továbbfejlesztése, Superstrat, illetve Les Paul (= LP) formájú. S ez nem igazán érthető döntés a vásárlók részéről.
Egyrészt érdekes, hogy az egyik legelső elektromos gitár a Fender Broadcaster volt, amely a Telecaster közvetlen elődje (kvázi ugyanaz, csak még más néven). A Stratocaster évekkel később jelent meg, és valamiért mégis ez a kelendőbb típus.
Másrészt ott van például Gibson-ék háza táján az SG-típus is, amely sok vélemény szerint simán felveszi a versenyt az LP-kel, sőt, még kényelmesebb is rajta játszani.
Tegyük hozzá: rengeteg egyéb forma és kialakítás létezik még, ugyanakkor az említettek házon belül is egymás konkurenciáját jelentik, illetve jelentenék, és ez a négy típus sok copy-gyártó kínálatában szerepel, azaz bőven lenne miből választani.
Valamiért azonban a vásárlók java része, főként állítólag az első elektromos gitárt vásárlóké leginkább mégis egy Stratocaster-t vagy egy Les Paul-t, vagy ezek valamelyik copy-ját választja, miközben a többi típus nem igazán marad el tőlük, ha a minőséget, használhatóságot, és egyéb ilyeneket nézünk, sőt, árban olykor olcsóbbak is.
A Fender és a Gibson cég egyébként panaszkodott is már párszor amiatt, hogy vásárlóik jelentős része annyira (tulajdonképpen) elvárja tőlük a hagyományos és kelendő típusokat, amely hozzá(juk)állásnak “köszönhetően” alig tudnak átverni rajtuk (értsd: a vásárlókon), és ezáltal eladhatóvá tenni egy-egy újítást. Vicces. Ja, nem.Szerk.:
Ott a pont, cadam! Elfelejtettem azokat a fórumokat ajánlani. Bocs!Őszintén megmondom, buco, hogy fogalmam sincs.
S egyben az jutott az eszembe, hogy kíváncsi lennék, vajon ezek megtalálhatóak-e ténylegesen egyszerre ugyanazon hazai hangszerboltban (akár a linkeltében, akár másikban), hogy tapogatva összehasonlíthassuk őket. Egyáltalán nem vagyok biztos benne.
Plusz természetesen sok mindent meg tud nézni-hallgatni-tapasztalni az ember “élőben”, például, hogy milyen nehéz a hangszer és milyen a súlyelosztása, hogy mennyire szép a kivitele, milyen a felületkezelése, nincs-e pontkorrózió a fém alkatrészein (amely a rossz szállításra és/vagy tárolásra utal), mennyire egyenes a nyaka, s az mennyire kényelmes vagy kényelmetlen számunkra, a bundok bántják-e a kezünket, stb., azonban vannak olyan dolgok is, amelyeket nem látunk-hallunk elsőre. Nekem mindig is meggyőződésem volt, hogy sok felesleges körtől megkíméljük magunkat, ha összehasonlítjuk a gyári adatlapjaikat (elvégre nem feltétlenül látjuk mondjuk azt, hogy milyen fából készült, és az is előfordul, hogy ugyanazon gitártípus natúr vagy sunburst kivitele más fából készül, mint a színesre festettek), illetve elolvasunk néhány bemutatót, tesztet, vásárlói véleményt – és ezekből akár fordítóval is meg lehet érteni a lényeget.
Visszatérve a kérdésedre két dolog biztos: hogy a Squier Affinity-sorozata mindenhol szerepel, és a Yamaha valamelyik típusa is szintén szokott szerepelni az olcsóbb ajánlott elektromos gitárok és basszusgitárok között. Hangsúlyozom: ez úgy értendő, hogy mások is szoktak szerepelni itt-ott, ilyen-olyan ajánlati listán, én azonban csak azokra szoktam (úgymond) szűrni, melyek minden listán szerepelnek. Azaz ez is csak “szerintem”, és nem kell készpénznek venni!Időközben utánanéztem külföldi oldalakon, hogy 200 ajró vagy dollár árhatár alatt (figyelem, ez nem feltétlenül felel meg ennek a forint árfolyamával átszámolt árnak!) melyik elektromos gitárokat javasolják úgymond megvásárolhatónak. Csak azokat írom le, melyek több helyen is szerepeltek, a hazai ársorrendben, és természetesen csak egy-egy színben (szerintem sok meglepetés nem ér benne senkit):
Epiphone SG Special 60ezerért
LTD EC-10 65ezerért
Yamaha Pacifica PAC-012 65ezerért
Jackson JS-22 Dinky 76ezerért
Squier Affinity Stratocaster (a hagyományos SSS) 76ezerért
Squier Affinity Stratocaster HSS 76ezerért
Squier Affinity Telecaster 76ezerért
Persze, nyilván ez nem szentírás.Akkor pedig semmi értelme egy Strato-nak, Datolya. Akkor már sokkal inkább egy Tele.
Szerintem.Buco! Nagy valószínűséggel a nem megfelelő földelésnek “köszönhetően” egy jó nagy adag elektromos “brummot” hallasz, az szólal meg. A konnektorokban (és kapcsolókban) muszáj megfelelő földelésnek lennie, különben a létező legjobb cucc is ezt fogja tenni Nálad. Dye időről időre le szokta írni, hogyan kell ezt helyrehozni.
Datolya! Jó ajánlat egy HSS Strato. Nálam csupán azért billen a Tele felé a mérleg nyelve (a személyes vonzalmon innen), mivel egy olcsóbb árkategóriában jobb (lehet) egy fix húrlábas hangszer, mint egy tremolós. A Squier Affinity sorozatban (is) a Tele-k valamivel jobb értékelést kaptak, mint a Strato-k.
Buco! Az ingyenes szállítás mindenhol a vételi ár függvénye. Itthon sok helyen 25ezer felett ingyenes a szállítás, ám például a nyugati Thomann-nál azonban sokkal több, 120ezer (ami persze, egy teljes szett vásárlásakor könnyen összejön). A visszaszállítás költsége szintén attól függ, hogy hol vásárolsz. Van, ahol a vásárlónak kell intéznie, s fizetni is kell érte, viszont ha olyan helyen vásárolsz, akkor ingyenes, ugyanis ugyanaz a futárcég, amelyik kiszállította, egy előre egyeztetett körszállításban újra felveszi, s visszaviszi az eladónak. Szóval ez mindenhol az eladóval kötött (tulajdonképpen vételi) szerződés függvénye.
Még valami… melyet egyáltalán nem valakinek címzek, hanem inkább afféle vitaindítónak szánok…
Nemrég beszélgettünk baráti körben arról a témáról, hogy rendeljünk vagy sem a neten ezt-azt, és így például hangszeres cuccot. Elmondom, mire jutottunk – mivel senkivel sem akarok takarózni, ezért egyes szám első személyben.
Azt hiszem, mára eljutottunk oda, hogy ideje elfelejteni az említett “ne rendeljünk a neten” gondolkodásmódot. Miért? Mert az idő és a helyzet túlhaladta. Elmagyarázom, szerintem miért.
Ha a bemegyünk egy boltba, s megveszünk valamit, a legtöbb esetben arra nem vonatkozik a garancia, hogy “nem tetszik”, vagy például gitár esetében, hogy “kényelmetlen”, esetleg “nem úgy szól”, vagy egyszerűen “nem ilyenre gondoltam”. Ott kifizetjük a pénzt, kilépünk az ajtón, és a miénk, azt csinálunk vele, mit csak akarunk, még az említett, számunkra problémás, ugyanakkor nem garanciális esetekben is.
Ehhez képest, ha neten rendelünk valamit, akkor (ha jól tudom) kis hazánkban 14 napos pénzvisszafizetési garancia van, nyugatabbra általában 30 napos, és mindkettő esetében akár indoklás nélkül is.
Arról nem is beszélve, amilyen helyzetek jelen pillanatban mifelénk előfordulhatnak. Nemrég egy ismerősömnek 30-valahány-ezer (!) forintos gitárt is úgy kellett megrendelnie, mert sehol sem volt (tényleg, mert nem akarta elhinni, s még a hazai képviselettel is felvette a kapcsolatot). Emellett a boltban történt megrendelésekor finoman, ám annál határozottabban sugallták neki, hogy amit (ugye, látatlanban-hallatlanban) megrendelt, azt illik(?!?) is majd megvenni. Ez vs. a netes megrendelés – lásd az előbb írtakat.
S az esetben, ha valakire rászakadna a bank (kívánom mindenkinek!), és úgy dönt, hogy beruház egy igazán drága és jó(nak tűnő) gitárba, vajon az majd lesz az átlagos hazai hangszerboltban? Szerintem ritka esetben. S akkor azt meg merjük rendelni, akár egy több ezer ajrós-dolláros cuccot, mert azt hisszük, annyiért már biztosan jó? Már elmeséltem, hogy volt egy igen gazdag ismerősöm, aki egyszer vett itthon egy eredeti és méregdrága Gibson-t, amit később visszavitt (túl nehéz és kényelmetlen volt a számára), s még használtan is annyiért számolták be neki, hogy az árán három (!) Hagström gitárt vett (önmagának, illetve a fiainak, mert jó fej volt). Tehát a rohadt drága cuccal is járhatunk úgy, hogy “add vissza a babaruhát”. S akkor azt még nem is említettem, hogy a net tele van olyan bemutatókkal, illetve tesztekkel, amelyekben azt elemzik, vajon a sokkal drágább felszerelés megéri-e az árkülönbözetet (sok esetben feketén-fehéren azt hozzák ki, hogy nem).
Összességében úgy érzem, nem feltétlenül vagyunk hátrányban, ha a netről rendelünk, sőt, bizonyos esetekben kifejezetten előnyben lehetünk.
Hangsúlyozom: szerintem.Afro Bushido!
Elméletileg van hangzásbeli különbség a “sima” (burkolatlan), valamint a fedett (burkolt) humbucker hangzása között, ugyanakkor azonban egyes fórumokon vitatják ezt, és egyszerűen csak az “azt hiszem, hogy” vagy “úgy érzem, hogy” kategóriába sorolják. A “sima” humbucker-eknél sokan a “zebra” kivitelt kedvelik, gondolom, elsősorban a megjelenése miatt.
Egyébként a Fender-nek is van saját humbucker-e, mely külső megjelenésében is rögtön megismerhető. Íme, egy gyárilag ilyennel szerelt Telecaster.
Fura lett mára a Tele-k, illetve azok copy-jainak az ára. Manapság ott tartunk, hogy egy Squier Affinity Tele kb. 10ezerrel olcsóbb, mint mondjuk egy Vintage Tele (mármint márkájú, nem öreg). A minősége miatt több helyen legjobb ár-érték arányúnak tartott (állítólag az “igazi” Fender Tele-ket is odaverő) Squier Classic Vibe ’50s Tele viszont mára 170ezer lett, ami mifelénk bizony, nem feltétlenül számít könnyen megfizethetőnek. Persze, ha azt vesszük, hogy az “igazi” Fender Tele-k csak ennél az árnál kezdődnek, akkor érthető a dicsérete.
