Hozzászólások
-
Bejegyzés
-
Dye bocs, egy ideje nem jártam erre. Svájceneggerben voltam, megszületett a világ leggyönyörűbb kisbabája, a bátyám fia (második leggyönyörűbb meg az unokatesóm legfiatalabb porontya, Julcsika, akinek a keresztapukája vagyok), autóztunk, kint laktunk, közben sok a munka, folyton betegeskedem mellé.
Nem tudtam én, hogy azok a hegedűs könyvek ilyen mélyre vannak rejtve. Miattam nehogy előkaparjátok. Az internet virágkorát érjük, amit akarok, megtanulok youtube-ről, na meg nem is vagyok én sem annyira szorgalmas diák, hogy miattam feltúrjátok a házat. Remélem, még nem kezdtétek leporolni őket, jobb hagyni.
Hihi, én láttam. 🙂
Tamás, jócskán megkésve, de megbocsáss, a Julia nem jobb, mint a MATLAB. Persze amikor a MATLAB-ot Közép-Kelet-Európában forgalmazó cégnek dolgozok be alkalomadtán, mi mást is mondhatnék, de ha nem csak a hobbigitár szemszögéből nézzük, a MATLAB nem véletlenül piacvezető, tud olyan dolgokat (megfelelő előfizetéssel), amit a piacon semmi/senki más nem tud.
Dye, azért jó a facsebuk, mert nem tudok visszakeresni. Miben is egyeztünk meg, mit kell elhegedülnöm az utcátokban a country hegedű könyvekért? Vén cigányt vagy Deres mán a határt? 🙂
Erre persze majd csak késő tavasszal kerül sor. Örömhír: testvérem kisfia megszületett a múlt héten. Svájcban él brit menyecskével, most megyünk ki szüleimmel besegíteni főzésbe-takarítása-pelenkázásba. 🙂Dye, Tamás, impulse response magyarul valóban impulzusválasz, de talán Dye a Műegyetemen még a régies magyar szót hallotta: “súlyfüggvény”. Tehát a Dirac-deltára adott válasz, amivel konvolválva a bemenő jelet megkaphatjuk a kimenetet lineáris rendszerek esetén. 🙂
Nem, nem csak a technobabla miatt jöttem, hanem hogy érdekességet is mondjak: ezekről a neten rengeteg felvétel van, pl. tapsolt valaki a Canterbury székesegyházban, és felvették. És a megfelelő szoftverrel ezt be lehet olvasni, és akár egy felvételt utólag, akár real-time laptopmikrofonnal felvett hangot lehet úgy módosítani, mintha épp a Canterbury székesegyház közepén gitároznál.
Én ehhez sajnos csak a MATLAB nevű szoftverben értek, ami normális embernek csak egyhavi próbalicenszen érhető el (mi meg forgalmazzuk és ezt tanítom az egyetemen, mert a diákokat beetetjük a fullos licensszel, hogy majd a munkahelyükön szóljanak később, hogy nekik erre szükségük van, és a cég igenis vegye meg :)), de nagyon jókat lehet játszani vele. (Persze ez akármilyen mikrokontrollerrel is megoldható lenne, csak azon macerább a digitális szűrést, konvolúciót, késleltetéskompenzációt stb. végigcsinálni.)Tamás, dettó akusztikusra nekem is 80/20, amit Strings&Beyondról rendelek jellemzően az őszi akció során, amikor vannak kedvezmények meg vám elengedése – budapesti hangszerboltokban sajnos sokszor csak foszforbronz van, ami valóban tartósabb picit, de nem olyan a hangszíne.
Elektromosra a nikkel az alap, hiszen ferromágneses anyag kell a hangszedő indukálása végett. Kobalt többnyire a vastagabb szettek sajátja. Én régen sokat kísérleteztem, volt, hogy többet húroztam meg állítgattam a mm-eket imbusszal meg a hídnál, mint gitároztam, és arra jutottam, hogy egy jól beállított erősítő többet ér. Ahogy szokták mondani, papíron a hang harmada a fa, harmada a húr, harmada az elektronika, de az igazi sound úgyis a kézben van, nem húrozgatni kell, hanem gyakorolni. 🙂 Elektromosra csak rádobom a 10/11-es szettet, húzok a nyakon, és uccu neki, nem számít annyit, mint az akusztikuson.Dye, szerintem az Elixir ár/érték arányban túl van zihálva. Itthon gyakorlatilag csak Ernie Ball és D’Addario elérhető értelmes áron, vegye azt, amit talál, vastagság attól függ, milyen hangolást szeret, mit játszik és milyen kemények az ujjai. Van direkt dropD-re olyan, aminek csak a mély E-húrja vastagabb. Szóval ennek utána kell nézni, hogy mit szeretne, de egy standard 10-es, ha néha 1-2 félhanggal lejjebb hangolja, és bírja a nyújtásokat/nem nyújt annyit, 11-es simán megfelelő. Fender húrt ne vegyen, az trágya. Most karácsony táján Rotosoundot fogok felrakni a sajátomra, de azt is külföldi rendelésből feleslegesnek ítélten másodkézből vettem, szerintem azt is nehezebben talál az ember, főleg, ha nem Budapesten él. Ernie Ballnál tudom, hogy a különböző vastagságokra/típusokra (kobalt stb.) rá is írják, mihez ajánlják, szóval érdemes utánaolvasni, vagy több infót kérni, hogy utánaolvassak/olvassunk. 🙂 (Bár ha Fender Affinity, arra szerintem felesleges a dropD meg társai, az vagy strato, vagy tele, single-coil pickupokkal, úgysem metálozni akar.)
Lehet, én elvetemült Lennon-rajongó vagyok. A Wings sosem jött be. Lennon szólókarrierje igen, főleg, amikor Harrison is besegített. McCartney-nak az elvileg hatalmas sláger, és az egyik legjobb James Bond-film főcímdala (fenntartom, hogy a legjobb Bond Connery, de a legjobb filmek Roger Moore-ral voltak) sem tetszett minden körülmény ellenére. Nekem fiatal fruskaként a Beatles gyakorlatilag Lennon. És Alta, jól mondta a rokonod, Lennonnak már 1963-ban nyilvánvalóan voltak hajlamai – elég megnézni, az akkori feleségével hogy ismerkedett meg, milyen volt a kapcsolata. Nem mondom, hogy Yoko adott 10 évet az életéhez, azt sem, hogy az utolsó 10 év volt élete legjobb 10 éve zenei szempontból, de szerintem Yoko inkább egy megtestesült tünet volt, nem a problémák gyökere. Ezek a srácok túl fiatalon, túl gyorsan túl sokat értek el. Egyszerűen lehetetlen lett volna, hogy ezt okosan, éretten, egészségesen kezeljék, csoda hogy nem robbant nagyobbat a “szakítás”.
Nekem is tetszik a Now and Then. Nyilván a videó is hozzátesz az élményhez, de szerintem ízlésesen megoldották. A Free as a Bird nekem annyira nem kedvelt számom, de a Real Love-ot hamarabb hallottam, mint sok más Beatles-t, és az is nagy kedvenc.
És amúgy sokkal ízlésesebb lett a Now and Then, mint ha összevetem, hogy Lennon zongorademós “I’m in Love” c. dala még cca. 1963-ból hogy hangzott, meg hogy hangzott az “I’m in Love” a Fourmost zenekar előadásában hangszerelve. (Bár tudom, ez más, mert alapból mintha nekik írta volna Lennon emlékeim szerint, de akkor is.)Dcsabival abszolút egyetértek, nem is értem, a Queent is ki ekézi, én mondjuk őket nem szeretem, de ha turnézni akarnak, turnézzanak. A Rolling Stones-nak is jött ki idén is új lemeze, tök jó, csinálják, Keith Richards meg külön reményt ad nekünk, RMA-knak (rendes magyar alkoholisták), hogy nem feltétlenül fogunk fiatalon meghalni. 😀
Én a magyar előadókra nem vagyok immunis, viszont három taktusból megmondom, hogy az adott zenekar pécsi-e. Áldás vagy átok, nem tudom. Meg nem mondom, ki az előadó, vagy éppen melyik évtized, de egyből megmondom, hogy az adott alter zenekar baranyai vagy pesti. Szőr feláll a hátamon a pécsi zenekaroktól. 😀
Ott van a 15. helyen. Gondolom a kezdet még kiforratlan, azért került hátrébb.
Tamás, nem tudom, nálatok milyen a zenei oktatás, a mi kis városunkban szinte mindenki zeneiskolás volt, aki nem sportolt. Általános harmadikban volt alapvető kezdeni a hatéves tanterv miatt, aki 2.-ban kezdte, az szolfézsból még kedvesebb előkészítő évvel kezdett, ha fúvós hangszert akart, abban az évben még csak furulyázott. Nagyon ritka esetben már elsős gyerek is hegedült. Engem 3.-ig várattak a szüleim, először a suliban teljesítsek jól, viszont volt zeneovi, ahol énekeltünk, körtáncoltunk, szolmizáltunk. (Meg persze szolfézson is a kismadarak meséjével vezettük be a szolmizációs hangokat, nem szárazon kellett tanulni.)
Szerintem teljesen jó alternatíva, hogy egy óvodás kezébe adnak egy C-furulyát, egy szoprán ukulelét, és egy tanított hangszeren klasszikus ismereteket tanul, mellette meg otthon gitározik – én is ezt csináltam, bár nekem a gitár később jött, mint a hegedű, mert a zeneiskolánkban nem volt gitároktatás, azt a hangszerbolttulaj vállalta órabérért magánban, de ő is inkább azt mondta, hogy Gitáriskola, Csalamádé, aztán ha szólózni akar az ember, vagy megreked a tanulásban, akkor 2-3 fenéken billentő óra, nem kell vagyonokat rákölteni.
Budapesti unokatesóm viszont klasszikus gitárt tanult egész életében, bár őt nem is vonzotta a legegyszerűbb akkord sem.
Én utólag nagyon hálás vagyok, hogy bár manapság gitározom, szájharmonikázom, néha ukulelézek, meg van otthon egy örmény mandolin anyám régi szovjet tanulmányútjából, azért megvoltak a klasszikus ismeretek, nagyobb önbizalommal fordulok mindig egy új hangszer felé (zongorázni sosem tanultam, de bal kéz akkord, jobb kéz dallam a Csalikból azonnal ment, amint szintetizátor került a házba). Anyukám óvónőként pl. tart otthon furulyát, engem sosem érdekelt annyira, de hatalmas élmény volt, hogy amikor 20 évesen poénból a kezembe vettem, 3 perc gugli után egyből tudtam rajta sok mindent játszani, hála az oktatásnak.
Ilyen fiatalon szerintem sem kell még klasszikusan oktatni egy gyermeket, de kisiskolásnál már érdemes szerintem.alta, kicsit off, de azért a fiatalság elég relatív. Persze Holdviola valóban fiatal, de én a héten leszek 29, és esküszöm, már leülni sem tudok egy hatalmas sóhajtás nélkül, és a világért nem vendéglátóznék tizedannyi lelkesedéssel sem, mint 5 éve. 😀 Én speciel öregnek érzem magam. 😀 A héten tudtam meg, hogy biztos felnőtt vagyok, mert unokatesóm újszülöttjének én leszek a keresztapja. Jó kis emlékeztető így 30-hoz közel, hogy olyan közel (távol) vagyok a családalapításhoz, mint 10 éve. Ez a fiatal dolog nagyon relatív, az emberek terveitől, céljaitól, vágyaitól függ.
De azért példának ne hozzuk már azokat, akik képesek voltak 27 éves korukra szétdrogozni magukat. Még Elvis is megérte a 40-et, pedig ő sem volt kispályás.Tök jó, mondjatok még tippeket, én október végén megyek négy napra Edinburgh mellé egy barátomat és a pici gyerekeit látogatni. 🙂
Én remélem, nem bántottam meg altát. Ha mégis, akkor töredelmesen bocsánatot kérek, mert nem akartam. De hogy perspektívába helyezzem, én mennyire értek hozzá: nem is emlékszem már, Lennon melyik album melyik dalával kapcsolatban mondta azt, hogy egy albumon van 1, esetleg 2, csoda esetben 3 igazán jó dal, a maradék nagy része okés, meg kell pár filler, hogy beteljen a lemez. Na, amire fillert mondott, nekem az volt annak idején az egyik kedvencem, de annyira annak idején, hogy nem ugrik be, melyik.
alta Igazán kedves tőled, hogy ilyen mélyre ható, részletes reakciót írtál, ennyire azért nem gondoltam komolyan. Például azért tartom ugyanolyannak a számaikat, mert megmutatták egymás után a Friends Will Be Friendset meg az It’s a Hard Life-ot, és extrapoláltam.
Nekem amúgy nem szempont, hogy mindenki “zenei zseni” legyen. Az is elég például, ha valaki megkomponálja zongorán az összes szólamot, aztán a zenekarban mindenki el tudja játszani a saját hangszerén, amit a diktátor mondott. Tehát nekem nem hozzáadott érték sokszor, amiket írsz. Brian May egy iszonyat jó gitáros, de van sok iszonyat jó gitáros sok stílusban. Inkább menő nekem, hogy magának csinálta az erősítőjét.Meghallgattam, amit linkeltél. Hát, igaza lehet Tamásnak azzal, hogy ezeket a nagy zenekarokat “koppintják”, mert ez speciel nekem olyan, mintha összemasheltek volna pár elmúlt 20 évbeli dalt meg néhány pár száz éves komolyzenét. Persze ez egyértelműen hozzáadott érték, sőt, ha mindent náluk korábbiból raktak volna össze, én azt is bőven hozzáadott értéknek tekinteném. De nem jött meg a kedvem végigrágni a Queen-lemezeket. Majd talán egyszer. 🙂
