Hozzászólások
-
Bejegyzés
-
…eszje…
Pláne, hogy mindkettő szubjektíven is értelmezhető… 🙂…Tamás…
Én rendszeresen pengetem a gitárt, csak tényleg ritkán van szó róla. Mint írtam, az az open G-moll hangolás számomra reveláló erejű volt, de hamar elhalt az ennek kapcsán kezdődött “beszélgetés”.
Pénteken fát ültettek a nyolcadikosok, ahol Donovan Lovely Day c. dalát énekelték, én kísértem őket – a hangosítás teljes hiánya miatt sajnos sikálva, mert nem lehetett volna hallani az amúgy tetszetős bontásomat…
A nyelv-témára visszatérve.
Én nem az idegen nyelv megtanulásáról szóltam, hanem az anyanyelv otthonteremtő erejéről. Ideológiák ide vagy oda, pro vagy kontra. Meg lehet tanulni bármilyen nyelvet, persze. Az viszont már kérdés, hogy mennyire “válik vérré”.
Azt nem hiszem, hogy Márai 1950-ben legendateremtési céllal írta meg a Halotti beszédet, főleg, hogy Magyarországon akkor éppen Rákosiék fejtették ki “áldásos” tevékenységüket, akiket ő nagyon utált. Azt érezte, amit leírt, az egy vélemény, nem isteni kinyilatkoztatás.
Egyébként egy tanárom mondta, hogy a nyelvet nem védeni kell, hanem használni, Merthogy nem egy változatlan szobor, hanem egy változó, élő dolog. Azt sem szeretem, ha a népzenét “befejezettnek” tartjuk, és csak úgy szabad játszani, ahogy XY játszotta – mondjuk – Kalotaszegen 1931-ben. Ez is hadd alakuljon, változzon, és főleg éljen. És teremtsen ez is otthont. 🙂Persze, értem én, csak a nyelvvel való foglalkozás ráébreszti az embert a nyelv jelentőségére.
Halihó!
Azért ezzel a nyelv-dologgal vitába szállnék. Sokan, sokszor leírták, hogy mennyire fontos az anyanyelv, és mennyire fontos a hiánya, persze más előjellel. Érdemes megfontolni a szavakat: A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet. Az első generációs idegenbe szakadtak mind nehezen élték meg a máshol való létet. Az ott születtek már könnyebben, de hogy összekeverjek néhány eredetileg szép mondatot: aki ahol eszmélkedik, oda van vágyása.
Ezt Hobo bátyánk is megfogalmazta: Más nyelven beszélsz, más nyelven írsz, de magyarul álmodsz, magyarul sírsz.A Ghost Rider (Égi lovas) szerintem mindenkinek alapélmény, mert mindenki ismeri valahonnét, és mindenki ezt próbája lejátszani a gitáron. Én ugyan Santana Samba Pa Ti-jával foglalkoztam inkább – az elejével – a fater falon lógó Orfeus gitárján. Nem vettem volna le semmi pénzért, de a vékony E húron egész jó elboldogultam az első pár hanggal.
Duane Eddyt Isten nyugosztalja – sajnos egyre hosszabb ez a névsor.Ez bírja – mondom, közel 20 éve ilyenek vannak rajta, illetve eleve erre állítják be a Furch-okat.
Énekelt vers? Hát, nincs nagy piaca, de az ember sokszor csak magának csinálgatja ezeket a dalokat…
Váci Mihálytól ajánlhatnál verset, mert van egy pályázat, hátha összejön valami.Köszönöm, Dye és Tamás!
Igen, keresem a megfelelő verseket, de eddig nem találtam. 🙂A húrok tizenkettes Elixirek, mert a Furch-okat eleve ilyenekkel szerelik, én meg megszoktam az elmúlt kb. 18 év alatt. Ezek a mostaniak elég régiek, már rozsdásodnak is, ha jól látom…
A hüvelykpengetőt kicsit elhanyagoltam, pedig tényleg kéne pengetnem. Ezt a két videót nagyon sebtiben csináltam – felvettem őket, aztán fel a Youtube-ra, nem volt mód csiszolgatásra. Majd gyakorlom thumbpick használatát is, aztán irány a világhír, akkor már nyilvános videókkal, hihihi…Tamás, kíváncsian várom a hibrid pickinges felvételeket!
Holdviola, kösz. Jól szól, mert jó a gitár, és rövid, mert ez csak egy riffecske, de ím, felteszek egy hosszabbat, igaz, valamiért nincs szinkronban a hang és a kép. Ez is nyílt G-moll.
Dye, biztos, hogy nyílt G-moll, mint a te videódban is leíratik. D-G-D-G-B-D, vagyis a szokásos nyílt G H-ját letekertem B-re.
(Sikerült feltennem!!!)
Dye…
Zenélek, újult lelkesedéssel. Magam sem tudom, hogy miért, de az open G-re hangolt gitárt áttekertem open G-mollba, és hamar rájöttem, hogy ez nagyon fura és nagyon jó. Kitaláltam pár riffecskét, aztán az is kiderült, hogy a tizenkéthúroson is remekül lehet pickingelni, ha nem azon agyal az ember, hogy miért is nem lehet a tizenkéthúroson pickingelni.
Pengetem a mandolint is, de az együttes most szünetel különböző okok miatt.
Viszont a suliban is akad néha gitároznivaló, most pl. április 11-ére fogunk készülni.A múltkor meghallgattam a két Ladányi-dalotokat, és rá(juk)csodálkoztam, hogy mennyire jók! Mindent feltettetek a honlapra? Nem bujkálnak valahol azok a félig elfeledett énekelt versek…? Nagyon-nagyon örülnék, ha hallhatnám őket…
A gyermeket próbáljuk nevelgetni, de mivel ötödikes, ezért ez egyre nagyobb kihívás. Ugyanezen okból remélem, hogy unokám még nem lesz egy darabig, bár mondhatom, hogy elértem a nagypapakort, és a Mikszáth-regényekben én már mint “öregúr” fordulnék elő.
Tetszik ez a cadaqm megszólítás – olyan arabos, még ha véletlen is volt, hihi…
Jól gondolom azért, hogy az e fórumra írók többsége nem azonos a fészbukos fórum célközönségével…? (Nem vagyok fenn, nem tudom olvasni.)
Én – bár ritkán írok, de minden nap reménykedve kattintok ide, szóval rajtam is nagyban múlik a dolog – nagyon sajnálnám, ha elsorvadna ez a klub (by Francois).Dye, erről eszembe jutott egy vicc:
Séta közben a plébános találkozik az egyik falubéli gazdával, aki nagyon szeret vadászni. Megkérdezi tőle, mi újság, van-e sok vad idén. A gazda így szól:
– Van elég. Ma reggel is küldtem egy nyulat a plébános úrnak.
– Nagyon köszönöm! – hálálkodik a plébános. – Itt ez a tíz forint, adja oda a kisfiának.
Amikor a plébános hazaér, érdeklődik a nyúl felől.
– Semmit sem küldtek – válaszol a szakácsnője.
Másnap a plébános előveszi a gazdát:
– Na, mi van a nyúllal?
– Hogyan? – kérdezi csodálkozva. – Jaj, az a szemtelen! A temető mellett láttam a nyulat, és azt mondtam neki, hogy menjen el azonnal a plébános úrhoz! Odaküldtem. Hát nem ment oda! Ez igazán nem szép tőle!Egyébként ügyes a csaj!
Tamás…
Tényleg megvan a Silverman-könyv? Ez az emlegetett? Ha ilektrik formátumú, kérlek, küldd át nekem!
A birtokomban van számtalan szebbnél szebb, de ez pont hiányzik.Az Árkádiával kapcsolatban nekem is nagyszerű tapasztalataim vannak. Kedvesek, segítőkészek, türelmesek. Ott vettem a Dowinámat, mint írtam, kb. 1 órányi gitározás után. Nem piszkáltak, hanem segítettek, felhívták a figyelmemet erre-arra, stb.
Alta, jól gondolom, hogy jobban szeretsz gitárt vásárolni, mint gitározni? Annyi energiát fektetsz a mindenféle szempontok elemzésébe, hogy ugyanennyivel egy bármilyen gitáron végiggyúrhattad volna a GitIsk-et, és már a nyílt hangolásokban való pickingelésről beszélhetnénk. Nem bántani akarlak, csak egy kicsit piszkálni, hihihi…
Az a mahagóni fedlapos dolog pl. honnan jött? Nem értettem és nem értem most sem. A gitárokat ki kell próbálni, és ha valamelyik “megszólít”, meg kell venni. Már ha van rá pénzed. Aztán pengetni kell, mert azért van. Nem úgy, mint a képen:
Szóval menj el a hangszerboltokba, és próbálgass.
A próba nélkül, mások véleménye alapján megvett gitár sosem lesz igazán a miénk – ha nem tudjuk pontosan, hogy MIT és MIÉRT akarunk. Dcsabi tudta, hogy kell neki egy tizenkéthúros, hát vett egyet. Próba nélkül, de nála azért megvan a praxis. A márka pedig megbízható.
A vakon megvett “céltalan” gitárt könnyen eladja az ember, ezért is lehet nálad akkora a fluktuáció. Szerintem több gitárod volt, mint nekem… 🙂
A Muszty-Dobay honlapon van két igen okos mondat egy igen okos ember tollából: “Alakíts ki saját elképzelést arról, hogy milyen gitárt szeretnél. Az viszont nem elképzelés, hogy „hű, de szép fekete (kék, zöld, bármilyen) ez a gitár, nekem ilyen kell”, vagy hogy „ilyenen játszik az XY, ezért én is ilyen gitárt akarok”, stb.”
Nem azért, mert én írtam, de érdemes megfogadni. Hiába jött be – mondjuk – Paul McCartney-nak az Epiphone Casino, és hiába tartom őt nagyon sokra, nincs garancia arra, hogy nekem is tetszeni fog a gitárja hangja, az alakja, a kezelhetősége, a satöbbije. Mint ahogy az sem szükségszerű, hogy egy szépségverseny zsűrije által, a barátaim által, a “címlaplányokatmegállapítók” által legszebbnek titulált hölgy nekem is tetszik. Lehet, hogy nekem más a lényeg.
Szóval menj el a hangszerboltokba, és próbálgass. És előfeltevések nélkül tedd ezt.
Topi barátunk írta sok évvel ezelőtt, hogy elment egy – talán – osztrák hangszerboltba konkrét gitárt venni. Az eladó azt kérte tőle, próbáljon ki egy másik gitárt is. Nem mondott róla semmi, Topi játszott rajta, majd az eredeti elképzelését szelíden elhelyezte a meg nem valósult tervek dobozában, és megvette az ajánlott gitárt a korábban kinézett helyett. Mert meggyőzte a személyes tapasztalat.
Szóval menj el a hangszerboltokba, és próbálgass.
(Vegyük észre a paralelizmus megjelenését, mely már-már irodalmi magasságokba hajítja fel magát, magával rántva a hozzászólást is.)A Furch gitárokról a Stageshop-ban.
Nekem is van egy ilyen, konkrétan D-40 CM. Ez aztat jelenti, hogy dreadnought, cédrus a fedlap, mahagóni az oldal- és hátlap.
Aki volt Balinkán (a jelenlegi társaságból Dye…), az tudja, milyen a hangja.
Megbízható ember szájából (jó, tollából. Jó, billentyűzetéből.) hallottam (jó, olvastam), hogy a Furch gitárok közül a legolcsóbbak (mint az enyém, amely 17 éve volt 96 000 Ft) “tök rendben vannak”, a drágábbak viszont nem olyan jók. Nem tudom, mi volt a difi, de nem tetszettek az illetőnek. Ez összecseng Dye véleményével. Szóval én piszok jól jártam, és azóta is csak hüledezek, milyen szép hangja van neki.
No, befejezem.
