Hozzászólások
-
Bejegyzés
-
Dye…
Még jó hogy nem hagytam abba gitározást. Két szemeszter közt nincs is jobb elfoglaltság. 😀 Ki is néztem a múlt hónapban egy chorus pedált, új erősítő is kéne… Azt tűztem ki célul nemrég, hogy megtanulom a Blur “Parklife” c. lemezéről az összes dalt. Nagyjából a felénél járok jelenleg.A Beatles népszerűségét/szerethetőségét értem. A MajnikLaci-hoz intézett kérdés inkább költői volt, mintsem tényleges. Mondjuk azzal az állításával vitatkoznék, hogy a bitliszek elhoztak egy “szebb, élhetőbb, szabadabb” világot. Én inkább okozatnak tekintem őket, és nem oknak: a említett megnövekedett szabadságnak a Beatles inkább csak egy fizikai-szellemi kifejeződése, nem a katalizátora; habár igaz, van ebben visszahatás is, hiszen a folyamatban ők aktívan részt vettek a zenéjük megalkotásával. Jó embernek sem nevezném őket…ma már pl. rengeteget tudunk John Lennon privát életéről, ami alapján kijelenthető hogy magánemberként – és nem mint John Lennon, Beatles-félistenként – egy komplett csődtömeg volt (amiért nemcsak Yoko tehető felelőssé). A zenetörténetre tett hatásukat nem vitatom, az tényleg hallható a mai napig, főleg bizonyos zenei és/vagy földrajzi régiókban.
Kösz, hogy ideraktad a Perkins-Cash-Presley-Lewis felvételt, eddig csak a fotót ismertem, a közös dalolászást nem. Amúgy is szeretem a fekete spirituálékat, megérte meghallgatni. Elvis pedig tényleg egy középvonalas bohócnak tűnik Perkins-hez képest. 😀
Ha már USA, meg feketék…
Ajánló következik!
Újrakezdtem E.L. Doctorow “Ragtime” c. művét (amit anno Göncz Árpi bácsi fordított 🙂 ), és az elején van egy Scott Joplin-nak tulajdonított idézet, miszerint: “Ezt a darabot ne játszd gyorsan. Mert a ragtime-ot sose szabad gyorsan…” Kiváló könyv az amerikai álom realista ábrázolásáról. Van benne tipikus fehér jenki család; olasz, zsidó, ír bevándorlók; Harry Houdini; Ferencz Jóska; az szocialista/egalitarista mozgalom meghonosodása. Egy érdekes bepillantás a Nagy Háború előtti Amerikába. Akik vágyakoztak a tengeren túli Ígéret Föld-jére, elképzelni, se nem elgondolni nem tudták volan volna, hogy mi a valóság. Ennek pedig tökéletes aláfestő zenéje az ez idő tájt hódító ragtime…Jó látni hogy újra meg újra előkerül ezen a fórumon a Beatles, mint téma. Mostanában megint hallgattam őket kicsit…
Akkor jött a ihlet mikor múltkori borozóban levő fröccsözgetés közben – a Retro Rádión keresztül – felcsendült a Can’t Buy Me Love. Örülök hogy itt mindenki igyekszik tovább vinni a FabFour lángját. Néha látni szoktam YT-on MajnikLaci friss coverjeit, baromi kiváncsi vagyok hogy miben áll számára a bitliszek megunhatatlansága.Apropó Beatles: pénteken a Sgt. Pepper’s-ben lesz Blackbirds koncert. Remélem közületek is eljönnek néhányan. 😀
Dye…
Nem, nem költöztem Új-Zélandra. Habár nem tudom hogy ott milyen az internet, de ha annyira vacak mint a pesti egyetemeken, akkor akár ott is lehetnék. 😀 😀
Jazz-t már régóta hallgatok (Davis, Coltrane, Chet Baker…), de ezek a progos-fúziós-stb. jazz-féleségek csak mostanra értek be nálam. Nate Smith-el kapcsolatban teljesen egyetértek. Nekem is ez a “vonatos” hasonlat járt a fejemben mióta hallgatom. Folyamatos zakatolás…lehet benne is ilyen “nem tudok megülni a seggemen”/”mókus-szindróma” életérzés van, és azért ilyen a stílusa, nekem meg ezért jön be ennyire.
Ebben a videóban hallottam róla először. Mindenkinek ajánlom aki szereti/nem szereti a Whiplash-t. Így látatlanban, személyes tapasztalat nélkül is érezhetően torz volt ahogyan a közönség felé kommunikálta a jazz konzis világot. Ki is derül, hogy miért…
U.i.: Nem vagyok nagy ismerője a Weather Report-nak, de a “Heavy Weather” lemezüket meghallgattam nemrég, szóval nem full ismeretlen. Amúgy nagy királyság, jó kis koncertfelvétel ez. 🙂
Sziasztok!
Húúú, de rég kommenteltem utoljára. 🙂 Azért igyekeztem időről-időre követni a beszélgetéseket. 😉
Elöljáróban én is kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek! A többi egyetemistának még külön kitartást és sikeres felkészülést a következő vizgákra! 🙂Én a kortárs new york-i jazz réteg egyik (általam nemrég megismert) kiemelkedő dobosával búcsúztatnám az évet.
Jó szórakozást mindenkinek:
Akinek bejött előző, annak ajánlanám ezt; itt már saját kezdeményezésű jazz formációjával együtt játszik:
MajnikLaci (és mindenki)…
Ha már pop történelem:
Ma hallgattam meg először MJ “Thriller” című albumát, és nagyon meglepődtem a harmadik dalon.A második versszakot éneklő személy hangja baromi ismerős volt, és nagyjából 5 másodperc múlva belém hasított a felismerés, hogy ez bizony a jó öreg (akkor még “csak” 40 éves!!!) Mecca. Elképesztő, hogy a pop történelmének két ilyen fontos szereplője beült a stúdióba egy nóta erejéig. 🙂
Persze, később McCartney (nem túl bölcsen, azt hiszem) eladott egy rakás Beatles dal jogot MJ-nak…kiváncsi vagyok mi vihette rá erre. Mármint a pénzen kívül.dcsabi…
Ne is mond. Ha ott, és akkor éltem volna, mára már az izgalmasabbnál-izgalmasabb sztorikat mesélhetném az unokáimnak. DE nem ezt dobta a “gép”…így jártam. 🙂
Amúgy jól behajítottad Holdviolát a mély vízbe a Panterával és a Judas Priest-el. Nem rég voltam metál/rock tribute koncerten. Akkor hallottam először életemben a “Cemetery Gates”-t. Nagy élmény volt. 😀Holdviola…
Nem hiszem, hogy lehetne-e óvatosan bemerészkedni a metálba. Egyébként is, amint elkezded hallgatni, és (ha) megszereted, rövid időn belül arra fogsz feleszmélni, hogy nyakig benne vagy. Én a Metallica “Ride the Lightning” és “Master of Puppets” lemezeivel kezdtem. Ha valamivel alterebbre vágysz, akkor a Faith No More-tól kiváló album az “Angel Dust”. Ezeket tudom jó szívvel ajánlani. 🙂
Ha már dcsabi idepakolta azt a két nagyon ütős dalt, akkor én inkább valami líraibbat mutatnék a Tallica-tól:
(Pro tip kezdő Metallicásoknak: Ha jót akarsz magadnak, ne hallgasd meg tőlük a “St. Anger” albumot. Nem vicc. Meg fogod bánni, ha megteszed.)Íme egy zúzósabb a Faith No More-tól:
buco…
Jó a kérdés. Részben szubjektív, részben nem. Engem nem az zavar, hogy szart hallgatnak, hanem az, hogy a többség ezzel tökéletesen meg van elégedve. És nem értem miért…Datolya…
Az AC/DC “fenomént” magam sem értem. Tetszik, de nem tudom hallgatni sokáig. Nagyjából az 5. dal környékén szoktam váltani másra. Túlságosan is hasonlítanak a dalaik. Biztos van kivétel, de a többség eléggé egyforma…
Zámbó Jimmy-t viszont világéletemben rühelltem. Nem értem, hogy mit esznek rajta a népek.dcsabi…
Igazad van. Mindenben az értéket kell keresni. Hála az égnek van még érték, és ha jó helyen keressük, meg is fogjuk találni.
Abban is egyetértek, hogy akármennyire is aggasztó a pop zene jelenlegi állapota. Akármennyire is destruktív ez a tömegkultúra számára…Mégis! Rengeteg felfedezésre váró jó zene van még. Nagyon visszavágyok a 60-as évekbeli Londonba. De az egyik előnye annak, hogy ebbe a korba születtem, azt hiszem az, hogy a már megalkotott zenék közül kedvemre cseresznyézhetek. Nem kell várni valami újra, mert bármelyik műfajban olyan irányba indulhatok el, amilyenbe csak szeretnék.U.i.: Adom a “Huun huur tu”-t is, de a metál buli nagyon jól hangzik. Egyszer tényleg el kéne menni. 🙂
Dye…
Időszűkében elfelejtettem egy-két fontosabb gondolatot, amit te most leírtál.
Teljesen egyetértek veled, a “tömegek” nem veszik a fáradtságot, hogy leüljenek értékes előadókat keresni; a minőségi zenét hírből sem ismerik… És valóban: a mainstream teljes lezüllesztése a felelős ezért. A néhány említett bandával nem arra céloztam, hogy rendben mennek a dolgok, hanem hogy még nincs minden veszve. Igaz, elég beszédes az is, hogy a The Black Keys és az Arctic Monkeys kivételével a többi együttes a 90-es évek óta pályán van, vagy akár még régebb óta. Remélem nem jön el az az idő, mikor csakis az alter műfajokban lehet értelmes zenéket találni.
Nem ismerem a mai zenéket, szórványosan egy-két dal eljut hozzám a Youtube ajánlási listáján, reklámokon vagy ismerősökön keresztül. Gyűlölöm a Billboard top listákat. A rajta szereplő dalok 99%-a hányadék. A jelenlegi “Hot 100”-en konkrétan egy értékelhető dal van: a „This Is America”. Azt is inkább csak a videóklipje, meg az üzenete miatt tartom jónak, nem a zenei oldala végett.
A régi bugyuta slágerek megemlítése nem nektek szólt – tudom, hogy tudjátok – inkább általánosságban, meg ennek a srácnak, aki szerint “a melodic complexity a 60-as években volt a csúcson”. Én azt hittem, hogy a komoly zene sokkal komplexebb (biztos van, ami nem az) …de ezek szerint nem.
A Beatles-t direkt nem citáltam ide, mert a szinte teljes munkásságukra jellemző rengeteg jobbnál-jobb dal alapján ítélem meg őket, nem a bénácska/gagyi nótáik fényében.
Érdekes videó. Nem gondoltam volna, hogy ennyire odavoltak Sinatra-ért.Nyilván nincs igaza mindenben a srácnak. Ettől függetlenül egyetértek vele abban, hogy a pop zenétől nem kell – és nem is szabad – kulturális megváltást várni. Az előadók nagy része képvisel valamit: legyen az ideológia, politikai nézőpont, életérzés, stílus… A pop erről szól. Ahogyan mondta: “A pop műfaja is zene. Akiket érdemes megvédeni, tényleg igyekeznek valami művészit alkotni. Nemcsak a zene értékelhető, hanem a szöveg is; ami szintén képes önállóként alkotásként működni.” Azt hiszem a jó pop tökéletes kapu a zene világába. Főleg azoknak, akik nem elégednek az ajtóban toporgással, hanem a lehető legjobban megakarják ismerni a zene minden oldalát. Pl.: Először Beatles-t, aztán Pink Floyd-ot, majd Radiohead-et hallgattam. Mostanra pedig kilyukadtam a poszt-rock gyöngyszeménél, a Spiderland-nél (Slint). Ha ezt az albumot megpróbáltam volna az előbbiek ismerete és megszeretése nélkül végig hallgatni, valószínűleg egy életre megutálom.
BTW…aki nem ismerné a Spiderland-et, pótolja minél hamarabb. Kár lenne lemaradni róla. 🙂 Angol nyelvű cikk a lemezről –> https://www.theguardian.com/music/2014/may/01/spiderland-slint-album-reinvented-rockA mainstream zene lezüllesztésének biztosan sok felelőse van. Gondolom az amcsik a főkolomposok, amiért erre is ugyanolyan kiszipolyozó ipart építettek, mint kb. minden másra.
Nem ismerem a nigga szárokat. Kanye-t csakis hírből, főképp az ultragyökér megnyilvánulásai miatt. (Pl.: “I am God’s vessel. But my greatest pain in life is that I will never be able to see myself perform live.” vagy: “I am not a fan of books. I would never want a book’s autograph. I am a proud nonreader of books.”) Az is csoda, hogy Kendrick Lamar-t megszerettem. Valószínűleg azért, mert nem állandóan p*csákról rappel.Azzal már én is szembesültem, hogy felnőttek a saját gyerekkoruk zenéjét dicsőítik. Nem egyszer hallottam valakitől azt, hogy “a Modern Talking mennyire jó”…ehhez nincs mit hozzáfűzni, azt hiszem. Magáért beszél.
Az előző posztból kihagytam, hogy egyetértek azzal is, hogy a zenék többsége egyre lelketlenebbek. Csak egy gyakorlott és avatott fület tud igazán zavarni az apró nüanszok hiánya.
A saját generációm egyik legnagyobb tragédiája többek közt tényleg az, hogy leszarjuk az alkotót, csak a “dal” érdekel, azon belül is inkább csak a fülbemászó refrén. Nem érdekel az album se senkit, csakis az azon található, már agyon reklámozott/játszott slágerek. Az albumborító is le van szarva. Nem törődik a dolog művészeti oldalával szinte senki. Azt hiszem ez fáj a legjobban…Mire fogok nosztalgiázni? Arra a zenére, amit kisebbként hallgattam nem akarok emlékezni. A zene akkor vált fontossá az életemben, mikor gitározni kezdtem. Abban az időszakban ismertem meg a Beatles-t, az Oasis-t, Hendrix-et, a Doors-t, Clapton-t, a Pink Floyd-ot, Muddy Waters-t, a Gorillaz-t, a Blur-t, az RHCP-t, Lenny Kravitz-et ,stb. Gondolom ezek közül fogok sokat hallgatni.
És ha már Lenny Kravitz…
A dobos csaj Cindy Blackman (Santana). 2010 óta házasok Santana-val. Rengeteget dobolt Lenny Kravitz-el; nemcsak élőben, hanem az lemezein is. A Rolling Stones a “100 legjobb dobos” listán, a 97. helyre taksálja.
Próba hozzászólás, egy kis “csángó boogie”-val:
Dye…
“Tengernagyseggű” meg “Káj West” 😀 …ezzel feldobtad napomat, percekig röhögtem. 🙂 Gondolom Kanye West akart lenni az a név…Én is megnéztem a videót. Bár a koncepciót értem, és szükség is van arra, hogy olykor-olykor emlékeztessük az embereket hogy a pop zene nem mindig volt ennyire igénytelen; mégis, én úgy gondolom hogy több szempontból is probléma van vele.
Úgy kiállni, hogy én akkor most megmondom a f@szát valamiről amit szarnak tartok, nem lehet. Pont visszafelé fog elsülni, mert a mai előadókat behatóan ismerők ezer és egy ellenpéldát fognak felhozni. Tény és való: az igénytelenség most sokkal láthatóbb, és mainstream-ebb mint valaha. DE. Minden zene kifogástalan volt “régen”? Korántsem. Vegyük pl. az Archies-tól a “Sugar, Sugar”-t. Persze, ezt még mindig jobban élvezem mint azt hogy “money, bitches, drugs” stb., de művészeti helyi értékét tekintve ez mitől jobb, mint egy ugyanennyire blőd kortárs sláger.
Aztán…a sztereotípiák akkor a legveszedelmesebbek, mikor egy rendkívül komplex helyzetet megpróbálunk néhány hangzatos (de lehet a valóságtól távol álló) indokkal megmagyarázni. Extrém példa: Hitler, a 30-as években mélyponton levő német gazdasági helyzetet teljesen a zsidókra akarta kenni. Ahogyan az nem volt igaz, úgy az sem, hogy ma minden értéktelen a mainstream-ben. Azt hiszem közel lehetetlen volna ábrázolni azoknak az összefüggő eseményeknek/folyamatoknak a láncolatát, amik azt a szartengert okozták, amiben ma meg kell próbálni nem megfulladni.
Lehet sznobkodni: “Minden régen jobb volt.” Meg: “Az elmúlt 30 évben csak lefelé mentünk.” Nyilvánvaló, hogy nem hallgatott meg ez az ember egy Foo Fighters, Gorillaz, Daft Punk, Arctic Monkeys, The Black Keys vagy Red Hot Chili Peppers lemezt sem…ezek eléggé népszerű bandák.
A Beatles ajnározása miatt kifejezetten megharagudtam. Nettó ostobaság referenciaként egy szerencsétlen Rolling Stones magazinos rangsort felhozni. Anno én is végigböngésztem a listát, és majdnem lefordultam a székről mikor a Sgt. Pepper’s-t megláttam az első helyen. Minimális zeneelméleti és történeti ismeretekkel aláírom bármikor hogy a Sgt. Pepper egy óriási mérföldkő volt a modern könnyűzene számára. De hogy a legjobb volna?! Ez baromi szubjektív.
Akinek nem tetszik az irány amerre a pop zene halad, tökéletesen megértem. De ha csak a a felszínét kapargatjuk, nem szabad meglepődni hogy csak gagyiba ütközünk…sajnos muszáj kicsit mélyebbre menni, hogy értéket találjunk.
Azt hiszem ez a helyes hozzáállás a pop műfajához:
Azoknak, akik esetleg nem ismerik:
Dye, MajnikLaci…
Köszönöm a jókívánságokat. 🙂 Remélem igazatok van, és tényleg lazítós lesz ez a nyár. A sok gitározást már nagyon várom. 😉
U.i.: Dye – (Nem kötözködésből) Hol láttad hogy lementek a Gibson árak? Kerestem, de nem találtam, pedig érdekelt lennék benne… 🙂
Kíváncsi vagyok, hogy ezekhez mit szóltok:
Végre túl az érettségin…12 éve letöltendő után, újra szabadlábon… 🙂
Dye, dcsabi, Datolya…
Mindegyikőtöknek köszönöm a segítséget. A videókat lementettem, a folk előadókat felírtam a listámra.Dye…
Sajnos kikopott már nálunk is a közösségi zenélés, de igyekszem visszahozni. Van egy haverom aki herflizik, vele szoktam jammelni, meg ezt-azt eljátszani. Néha látok a Margitszigeten részegen gitározós-óbégatós társaságokat, de hallatszik a gitárjátékból, hogy józanul valószínűleg sohasem veszi elő a delikvens. A kortársaim többsége azt sem tudja a House of the Rising Sun-ról, hogy azt eszik-e vagy isszák. De hálát adok, hogy néha van egy-két ember akit megfognak ezek a zenék, miközben hallgatjuk, vagy játsszuk őket, és érdeklődnek iránta…
dcsabi…
Sejtettem hogy nagy impróhalmaz a Heartbreaker…sebaj, azért próbálkozom még vele, de lehet jobb lenne a Stairway To Heaven szólóját rendesen megtanulni…
Elgondolkodtam ezen a tanár dolgon, de nem tudom egyelőre a választ. Azt hiszem egy darabig még tudok egyedül (videókkal, könyvekkel) fejlődni. Alapból az volt a tervem, hogyha folytatom a gitározást évekig, de elérem azt a szintet ahonnan nem tudok tovább jutni, tanárhoz fordulok. Egy másik gitáros srác ajánlotta mostanában, hogy ha kitartóan, türelmesen, és lassan gyakorlok Metallica dalokat, akkor azok is nagyon sokat tudnak segíteni a jobb és bal kéz összehangolásában…szóval most a Fade To Black-el, és a Seek & Destroy-al molyolok.
Amúgy tudsz ajánlani jó tanárt, vagy igazából ezt nekem kell kitapasztalni több tanár kipróbálásával?
Uccsó kérdés: A backing track-re, amit küldtél, csak az Am skálát gyakoroljam, vagy a többi benne szereplő akkordhoz tartozót is?
.
https://index.hu/kultur/zene/2018/05/13/arctic_monkeys_kritika_uj_album/
.
Erre emlékszik még valaki?
Köszönöm mindenki válaszát/hozzászólását. Elnézést hogy eddig tartott reagálni, így érettségi előtt máshogy telik az idő számomra. 🙂
Na szóval…MajnikLaci…
Azt már magam is tapasztaltam, hogy ha nem görcsölök rá, akkor gyakran hiba nélkül eltudok játszani egy-egy szólót. Fura dolog ez…
A zenei szabályokat inkább ne emlegessük :-), szinte semmit sem tudok. Majd idővel kialakul gondolom.
Kösz hogy kiraktad a One After 909-t, már hallottam egyszer, de most is nagy élmény volt.
U.i.: Hogy hogy 20 éve nem gyakoroltál?Datolya…
Őszintén bevallom, metronómmal még egyszer sem gyakoroltam . Lehet nem mertem, nehogy kiröhögjön a metronóm. 🙂
Nyilván csak pentatonikus skálákat tanultam meg, a modálisokra még csak gondolni sem akartam. Mondjuk először értenem kéne, hogy mi is az… 🙂dcsabi…
Jól feladtad nekem a leckét. Fogalmam sincs, hogy hol tartok. A kezdő és a haladó kategóriákba tenném magam szívesen, de hát az is relatív hogy mi kezdő, és mitől lesz valaki haladó…Tudom hogy egy-egy szólóban rengeteg technikát lehet kigyakorolni. Sokszor pont ezért nem mertem belekezdeni egyikbe-másikba, nehogy valami szarul rögzüljön be, és aztán nehéz legyen átszoktatni magam a helyes módszerre.
Köszönöm a tanácsot, a lassú gyakorlást illetően, megfogadom. Igyekszem nem türelmetlenkedni majd. Mondjuk nem vagyok az ha gitározásról van szó, mert nagyon szeretem csinálni, de idegesíteni tud, ha valamit már a ezredik alkalommal sem sikerül hibátlanul lejátszani.
Kérlek fejtsd ki jobban, hogy mit értesz zenei alapra való gyakorlás alatt. Akár egy példával is. Érdemesnek tűnik kipróbálni.Nem lőttem be magamnak célt, olyan messzire szeretnék eljutni a zenélésben (gitározásban), amennyire a tehetségem és a képességeim engedik. Ezidáig csak bemagoltam a szólókat, akkordmeneteket…ha mégis meg kéne neveznem egy célt, az az lenne, hogy eljussak oda, hogy értsem a zenét, átlássam, és ahogyan te mondtad “ne legyek az 5. és 7. bund közé bezárva”. Érdekel, és szeretném tudni, érteni hogy mi “történik” pl. egy szólóban. Zeneelméleti ismereteim a 0 felé tendálnak. Jártam 2 évet zongorázni, 1 évet klasszikus gitározni, és szolfézsra is ezek mellett. Utóbbit nagyon utáltam. De ez mind nagyon régen volt, nem maradt meg semmi.
Sok szólót ide tudnék írni amiben elakadtam, de legyen a legutóbbi: a Led Zeppelin-től a Heartbreaker mindkét szólója.
Dye…
Nekem se jött be a Dead South igazán. Sejtettem hogy nem áll mögötte sem odaszánás, sem profizmus, csak felakarják ébreszteni a közönségben a folk zene iránti kedvet. Ezzel nincs is baj, mert a hangulata viszont bejött, pont ezért kérdeztem hogy tudnál-e mondani autentikus folk bandát pl. a 60-as évekből. Tetszik a zene, csak olyanokat hallgatnék, akik profin és hitelesen művelik a stílust.Dye…
Tényleg a dcsabi, vagy a MajnikLaci válaszára vártam, hisz többször is tettek ki felvételt a gitárjátékukról, és baromi gyorsan is tudnak játszani. Így biztos vagyok benne, hogy a tanulási folyamat közben nekik is előjött valami hasonló probléma. Eszembe sem jutott hogy hegedűn vagy zongorán (ott különösen) is nagy akadályt tud jelenteni, ha nem elég gyorsak az ujjaid.
Ettől függetlenül köszönöm a tippeket. Hallottam és olvastam is már ezt az “apró részletekben gyakorlós” technikát, csak annyi egyéb módszert ajánlottak már, hogy inkább biztosra akartam menni, és írtam ide. 🙂
Valószínűleg az előbbit fogom választani. A skálázgatós dolog nem jött be. Megtanultam néhányat, sokat is gyakoroltam, de nem gyorsult számottevően a kezem…U.i.:
Van zenekar ami a 60-as, 70-es években ehhez hasonló zenét játszott?
Dye…
Nem a nyerés volt a lényeg. 🙂 Csak meglepődtem azon, hogy feltudnád osztani a Beatles munkásságát 10 korszakra. Gondoltam hogy más szempontjaid vannak, ezért voltam kíváncsi, hogy mik azok.
Jó ez a Harrison dal. Azt hiszem kiraktátok már többször is, de most hallgattam meg először. Igazad van. Tényleg nagyon Beatles-es. Mindig furcsállottam, hogy George-ot nem hagyták érvényesülni. Nagyszerű dalokat írt, és a 60-es évek végére ráadásul baromi jó gitáros vált belőle. Tudom hogy az erős “északi” akcentusa miatt cikizték, de nekem nagyon tetszik. Az énekhangja is. A Hard Day’s Night-ról az “I’m Happy Just To Dance With You” mai napig az egyik kedvencem.MajnikLaci…
Érdekes a felosztásod, köszi hogy megosztottad. Egyébként sejtettem, hogy a Fehér Album minimum két helyet fog kapni… 😀Mindenkihez…
Tudnátok tippeket adni (akár írásban, akár egy videó linkjének elküldésével), hogy milyen gyakorlatokat érdemes végezni, hogy gyorsabb legyen a bal kezem. Van egy-két gyorsabb szóló ami megy (pl. Johnny B. Goode, Drive My Car, Hey Joe -ezekbe is belehibázok néha), de ami ezeknél gyorsabb és/vagy bonyolultabb, azokba azonnal belegabalyodik a kezem.
