Ennek a témakörnek tartalma 11,651 hozzászólás, 108 résztvevő. Utolsó frissítés: 
-
Bejegyzés
-
alta, a Queen mindig pörög, mindenhol – még Albertirsán is…
Katt a linkre! Szenvedjetek ti is [gonosz kacaj]!Eszje, most két hétig a távoli magyar földön voltam az ünnep alatt és után, de köszönöm és jó látni, hogy nélkülem is pörög a Queen téma! Van még remény! 🙂
Izlandon is van Karmelita, ide járok misékre, ez a csapat. A kép szélén mandolin van úgy tippelem, de a püspök milyen hangszeren játszik? Azt nem ismertem fel.Holdviola, pedig jó dolgok ezek, én még gimiben a Bolyai-könyvekből tanultam. Azt szokás mondani, deriválni egy lovat is meg lehet tanítani, az integrálás már neccesebb, persze ha valakinek ezt nem szükséges használni, akkor nem szükséges, közgazdászok azért járnak hozzánk magánórákra, a gépészmérnököket meg azzal ámítjuk, hogy nekünk napi szinten kellenek a komplex számok is.
Ha műholdas az ismerősöd, jó eséllyel ismerem, azon a tanszéken diplomáztam, ahol ezeket csinálják, Dudás Levente, a műholdprojektek vezetője és a MASAT-1 ötletgazdája kedves tanárom és államvizsgán az egyik vizsgáztatóm volt. 🙂
Chapsy ismerek valakit a BME villamosmérnöki karáról. Együtt jártunk gimibe is, emlékszem együtt voltunk emelt matek előkészítőn. Most meg társasozni szoktunk, nem túl gyakran, de összejövünk. Most épp valami műhold építésében segédkezett, amit fel fognak lőni az űrbe Kaliforniában. Mindig nagyon lelkesen mesél. 🙂 Meg szegény macskába raknak valamit, hogy vizsgálják az agyműködését. A deriválás, integrálás számomra mindig is ilyen rejtélyes dolog volt. Sose tanultam rendesen, csak egy féléves tárgyunk volt földtudományon. Aztán letöltöttem valami angol kis könyvet, amiben volt példa alkalmazásra is, meg volt hozzá körítve egy sztori is. Pl. hogy hogyan lehet a területet, vagy bevételt maximalizálni, vagy a pillanatnyi sebességet meghatározni. Így legalább kaptam valami képet hogy ez mire is jó, bár még mindig olyan rejtélyesnek tűnik. Meg elkezdtem egyszer olvasgatni a bizonyításokat, pl hogy csak egy határérték létezik, meg a Cauchy féle nemtudommi, de aztán meguntam.
Dye, nagy bölcsesség. Talán a legnagyobb.
Holdviola A BME Villamosmérnöki és Informatikai Karán vagyok doktorandusz, egy év múlva már remélhetőleg tanársegéd, jelenleg egy másodéves “Méréstechnika” nevezetű tárgyban tanítom meg a 20 éveseket újra deriválni és integrálni egy kis szakmával fűszerezve, illetve tankörvezető vagyok, ami picit olyan nálunk, mint az osztályfőnök. 🙂 Régen meg villamosságtant oktattam, Dye-nak biztos jelentőségteljes lesz az, hogy: HáRe, EVTSZ. 🙂
Tamás jó neked, hogy ez a pihenés. Nekem sokszor igazából aludnom kéne, van, hogy már egy 500 darabos kirakót nem kezdek el, olyan fáradt vagyok, pedig az tényleg egy 1-2 órás kis elfoglaltság lenne. (Ja igen, másik szenvedélyem a kirakózás covid óta, csak ezért iratkoztam vissza facebookra, hogy ezeket feltöltögethessem, sok 1000, 2000 darabos van mögöttem, most épp 500 darabosokkal tréningelek egy amatőr versenyre, meg várom, hogy a család nyaralni menjen, és befoglalhassam otthon a hatalmas konyhaasztalt egy 5000 darabossal, amit több mint két éve vettem, de még sosem volt elég helyem és időm kirakni.)
Chapsy: szerintem nagyon hasonlóak vagyunk… én is hajlamos vagyok időt pazarolni a neten marhaságokra. Viszont azt vettem észre hogy ezt akkor csinálom ha fáradt vagyok, de nem vallom be magamnak és állok meg pihenni.
De ha már ezt tudom, most már egyre inkább az a stratégiám hogy ha fáradt vagyok, pihenek. Mert úgyse haladnék a munkámmal ha tovább “dolgozom”, sőt ha nagyon koncentrálós pl matek vagy programozás akkor több kárt csinálok mint hasznot.
Ami engem pihentet: gitár (vagy más hangszer), szabadban töltőtt idő (főleg bringán), torna (nyújtó v rezisztencia gyakorlatok, ill ugrókötél). Ezekből 15 perc is elég.
… Tamás … aha, így már értem az “öntanítást” … erre jók a YT videók akkor…. hehe
Igen, a Montessori módszert már évtizedek óta alkalmazzák szerencsésebb országokban sajnos mifelénk meg … “vissza-poroszosodik” lassan minden …
.
… Holdviola … több időt spórolnál, ha időrabló zombi-filmek helyett néha felfelé fordítanám a kamerát, amikor délelőtt készül a felvétel 🙂
.
… Chapsy … Az a gond, hogy minél inkább korosodik az ember, annál inkább kénytelen realizálni, hogy mennyi temérdek időt pazarolt el … az egyre fogyó megmaradóból.Én is mostanában inkább zombi filmeket nézek gitározás helyett. 🙂 Maria Montessiról van egy jó kis film. Chapsy mit oktatsz?
Holdviola, Tamás, Dye, köszönöm szépen a tanácsokat és véleményeket, megfontolandók.
Tamás, érdekes, amit az ovisokról írsz, kénytelen leszek most már tényleg keresni egy menyecskét, hogy kipróbálhassam. 😀
Nekem a környezetemben is az a tapasztalatom, hogy ez valahol ovis kor környékén a többségnél kihuny. Minden iskolámban teljesen kitűnő voltam, önszorgalomból is tanultam mindenfélét, de nagyon könnyű volt beleesni abba a csapdába, hogy mindennel az eredmény érdekében szükséges minimum időt fordítsam (energiaminimum elve), aztán a maradék időben csináljam, amihez éppen kedvem van. De sokszor nem a hasznos dolgokhoz van kedvem, ezért vannak a gitározással is nagy kihagyásaim, aztán amikor pár hétre-hónapra megint belebolondulok, elégedetlen vagyok magammal, hiszen nem gyakoroltam konzisztensen, és ez érződik is.Felnőttként pedig abszolút jellemző rám, hogy bár egyetemista korom óta egészen tisztában vagyok azzal, hogy kb. hány óra az életem, ebből kb. mennyit fogok alvással, munkával, evéssel, fürdőszobában tölteni, ez az egzisztenciális stressz nemhogy ráébresztene az időbeosztás fontosságára, hanem egy extra nyomás, hogy kibúvókat keressek; ha nincs sürgető határidő, képes vagyok nem eleget foglalkozni a munkával, de a felszabaduló időt sem hasznos hobbival, pl. zenéléssel töltöm, mert akkor meg lelkifurkám lenne, hogy én tök jól elszórakozgatok órákat; helyette 10-20 perces részletekben konkrétan PAZARLOM az időt hülye videók, sorozatok nézésével, rejtvényfejtéssel, ami még rosszabb, de kevésbé érzem bűnösnek magam, ha mondjuk 2 órát eltöltök így, 10 percenként elgondolkodva, hogy jó-e ez így, mintha mondjuk 2 órát gitároznék. Aztán persze ezek miatt feltorlódik a munka, éjszakázni kell párszor, ami miatt felborul az alvásciklus, és simán eltelik egy hét úgy, hogy mindent is csináltam, de semmit sem hatékonyan. Márpedig ezekből a hetekből tevődik össze az értékes élet. Ez most kicsit hosszúra sikerült, de a lényeg, hogy én abszolút az a típus vagyok, akinek korlátok és előre kiszabott, apró, időben behatárolt célok kellenek, mert különben semmivel nem jutok egyről a kettőre. Manapság csak az oktatói tevékenységem csinálom hatékonyan, mert azt megszabja az órarend, hogy mikor kell csinálni.
Dye: az, hogy autodidakta módon tanulsz, nálam nem jelenti azt hogy ne tanulhatnál másoktól. Sőt, ha pl valami konkrétat meg akarsz tanulni valakitől, akkor órákat is érdemes venni tőle. Csak annyit értek alatta, hogy magadnak strukturálod, hogy mit, hogyan, és milyen sorrendben szeretnél megtanulni, nem pedig egy tanár fogja neked kitalálni.
Ebben persze benne van rengeteg zsákutca, de szerintem motiváció sokkal jobban megmarad.
Most olvasom Maria Montessori egyik könyvét, érdekes ahogy leírja hogy az ovis gyereket ha békén hagyod, de tele rakod a környezetét érdekes dolgokkal (fajátékok, hangszerek, könyvek), akkor meg fogja keresni a neki legjobban megfelelő dolgot, és addig fog vele játszani (akár hetekig) amíg ki nem szedi belőle azt a tudást vagy képességet ami most őt izgatja. De ha elkezded ezt a folyamatot szervezgetni vagy akár jutalmazni, akkor irtó gyorsan kihuny a belső motiváció. Szerintem a felnőttek is így tanulnak legjobban. Én legalábbis igen (vagy csak örökre ovis maradtam :-p)
… Chapsy … Igassága vagyon Tamásnak és Holdviolának…
Bár két különböző okot írtak, mindkettő nyomós…, bár Tamásnak nincs igaza ebben az “öntanulásban”, hiszen a jazz-zenészek is egymástól tanulgattak, ami persze a legnagyobb segítség…
A mandolin jópofa kis hangszer, nekem magasan veri az ukulelét. Hegedű-hangolással eccerűek az akkordok is, és télleg, tele a net jó leckékkel…
A trombita meg … ööö … kell valami a bakancslistára …
.
…Tamás… EZ AZ “ELŐSZÖR ‘RENDES’ HANGSZEREN” tipikus “capo”-baromság…
A zongorát is a gépnek tartották az elején… pedig … az is …A trombitával ugyanaz a gond, mint a hegedűvel: túl hangos, megőrülnek tőle a szomszédok. (Bár, amíg hegedültem, nem jött fel senki.) Szerintem nem árt a tanár, főleg kezdetben. Persze meg lehet tanulni magunktól is valamennyire, de könnyebb megrekedni egy bizonyos szinten. Meg a zenélés elvileg egy közösségi dolog, régen a faluban is egymástól tanultak ugye.
Chapsy, kétfelé választanám a kérdést.
Az egyik, hogy egy motivált ember meg tud-e tanulni magától vmi hangszert. A válasz 2023-ban, amikor tele van a Youtube videókkal mindenről, az hogy nyilván. Sok híres zenész magától tanult, csak úgy, minden könyv és segítség nélkül, pl trombitán Dizzy Gillespie és Louis Armstrong.
A másik, hogyha vkinek kell egy struktúra ami rendszeres gyakorlásra ösztönzi, mert magától nem csinálná. Na azt semmi nem fogja pótolni… szerintem a tanár sem. Gyerekeknél még működik az hogy a pedagógus strukturálja az idődet, felnőttként már nem fog.
De ahány embert kérdezel meg erről, annyi választ kapsz. Profi zenészek akik iskolába jártak azt fogják neked mondani hogy csak úgy lehet megtanulni… Szerintem ne gondold túl, kapd fel a trombitát, amíg otthon van.
Nekem annyira megtetszett a gyereknek vett nádfúvós, hogy rendeltem egy xaphoont magamnak. Kerestem a környéken tanárt, hogy elkezdjem, sommásan el lettem hajtva a p….a, azzal hogy tanuljak meg először “rendes” hangszeren (klarinét), mert az a jó. Akkor ok, nekem meg megmarad a pénzem, és megtanulom magamtól.
A tegnap esti hozzászólásom jól eltűnt. Szóval. Én is nagyon szeretem a dumapartit a videókban. Főleg, mert én amúgy olyan ember vagyok, aki szerint minden videó meg podcast jobban működne könyvként/blogként, de a Dobay-féle freestyle még engem is rávesz arra, hogy videót nézzek.
Viszont, komoly kérdésem is lenne: gitározni Tőletek tanultam, könyvből. Herflizni szintén autodidakta módon, érződött is, hogy nem olyan, mint a gyermekkori hegedülésem, nem kérnek hetente számon, magamtól hanyag vagyok. Érdekel engem minden, anyám szovjet mandolinját is felhúroztam, beállítottam, szórakozok rajta, ha arra járok, de a nagy kérdés az lenne, hogy zeneelméleti alapokkal tisztában lévő ember, zeneiskola nélkül mennyire tud megtanulni egy rézfúvós hangszeren játszani önszorgalomból? Ezzel van bármi tapasztalatotok? Mert trombita is van otthon, amíg a bátyám úgy nem dönt, hogy viszi Svájcba vagy eladja, engem meg mostanában egyre inkább érdekel. Vagy ez már tényleg a “ha hat életem lenne” kategória?
…Tamás … Igen, ott az egész környéken elterjedt a dombra-dombyra, kirgiz, kazakh,üzbég…
A szó talán a nagy hasra utalhatott eredetileg… Igen, a két egyformára hangolt húros eredetivel egy alaphanghoz lehetett dallamot játszani, vagy power chordos metált…
Ilyen lehetett a Nyugat felé csavargó magorok népzenéje is….
Ehhez is tettek később plusz húrokat, az ukrán-kaukázusi változat már 4 húros, mandolin-hangolás, rövidebb nyak… majd megmutatom egy videóban …
Itt egy üzbég “négyhúros” népi zenekar zúz…
.
Ez az “ál-furulya” zseniális gyerekeknek … miket kitalálnak…
Az igazi rohadt nehéz hangszer… az oktáv fölött, nagyobb levegős fújás, meg ilyenek…
Be kell jelentkezni a hozzászóláshoz.