Muszty-Dobay
Főoldal

A húrokról
Verseghy "Francois" Ferenc (Fórumosunk) írása

Sok gitáros jóval kisebb jelentőséget tulajdonít a húrok szerepének, mint azt valóban kellene.  Pedig a hangszerhez és a játszandó zenéhez, stílushoz megfelelően választott húrkészlet akkora különbséget jelenthet hangzásban, mintha egy másik gitáron játszanánk.

Ennek egyébként semmi akadálya, mert manapság az összes jelentős gyártó húrjai kaphatóak Magyarországon - a teljesség igénye nélkül ABC-sorrendben:
Augustine, D'Addario, DR Strings, Elixir, Ernie Ball, Fender, GHS Strings, Gibson, Hannabach, La Bella, Luthier, Pyramid, Rotosound, Savarez, Thomastik, stb.

Általános szabály nagyon kevés van, mert ez annyira egyéni dolog. 
Mindenkinek saját magának kell kikísérleteznie (tehát az első néhány alkalommal lehetőleg más-más húrkészletet felszerelve, s azokkal játszva), hogy őnéki melyik húrkészlet játszhatósága és hangzása tetszik a legjobban.

Nylon húrok klasszikus gitárra

A klasszikus gitárok nylon-húrjainál viszonylag egyszerűbb a vásárló helyzete.
Ezeknél általában mindössze négyféle erősségű húrt gyártanak:

-  Light vagy Low Tension; ("könnyű", puha, alacsony feszítés)
-  Medium vagy Normal Tension; (közepes keménység-feszítés)
-  Hard vagy High Tension; (kemény, magas feszítés)
-  Extra Hard vagy Super High Tension (extra kemény nagyon magas feszítés)

Ezekkel a megnevezésekkel lehet a leggyakrabban találkozni, de mivel gyártótól függően változnak, előfordulnak még a Regular, Power, vagy más fantázianevek is.
 
Az általános vélemény szerint leginkább a második legerősebb, Hard vagy High Tension elnevezésű húrokat érdemes használni.
Ezek már eléggé "meghajtják" a hangszerünket, megrezegtetik annak fedlapját, jó hangzást biztosítanak, de még elviselhető a lefoghatóságuk és játszhatóságuk.

A húrok kivitele befolyásolja a hangzást, azonos márkánál és erősségnél is különböző lehet.

Például a Forintra ugyanazért az árért kapható D'Addario Pro Arté Hard Tension sorozat
-  EJ46 típusú nylon húrkészlete ezüstözött mély húrokat (E6, A, D) és átlátszó magas húrokat (G, H/B, E1);
-  EJ48 típusú nylon húrkészlete 80/20 bronz bevonatú mély húrokat (E6, A, D) és átlátszó magas húrokat (G, H/B, E1);
-  EJ50 típusú nylon húrkészlete pedig ezüstözött mély húrokat (E6, A, D) és fekete magas húrokat (G, H/B, E1) tartalmaz.

Megjegyzendő, hogy nem kell félni a sokak számára szokatlan fekete nylon húroktól!
 
Ahogyan egy kiváló magyar gitáros, Szabó Sándor írta róluk az ismertetőjében: 
"Igen erőteljesen szólnak, valamelyest nagyobb feszítésűek, és gömbölydeden koppanós a tranziensük, egyik-másik változat fényesebben szól, mint az átlátszó nylon.
Ezt a típust gyakran ajánlják Flamenco készletek magas húrjaiként. 
Rossz láthatóságuk miatt nem túl kedveltek, azonban igen jó hangi tulajdonságaik vannak."

Figyelem:  a fekete húr nem egyezik meg a karbon húrral!
 
Aki viszont mindenképpen karbon húrt szeretne rakni a gitárjára, de csak PVF (Polyvinil Fluorid) jelölésű húrt talál, az nyugodtan vegye meg azt, ugyanis a kettő egy és ugyanaz.

Segítségképpen itt egy összefoglaló cikk a nylon húrokról, és egy nylon húr teszt.



Fém húrok western gitárra

A fém húroknál, akár akusztikus western (régebbi elnevezéssel folk) vagy elektromos gitárra keresünk ilyet, teljesen mások a jelölések, és másra kell figyelnünk. 

Ott a csomagoláson a Tension, a húrfeszítés jellemzője helyett a húrok vastagságát tüntetik fel hüvelykben (angolul inch-ben, vagy németül zoll-ban, mindegyik ugyanaz, mértéke 2,54 cm). 

Általában .008-tól .013-ig találunk húrkészleteket.
Ezek a számok a vékony E1-húr vastagságát jelölik. 

A .008 és .009 húrkészletek említésre se méltóak, azoknál legfeljebb csak a húr és a hangszedő hangja dominál. 
A .011, .012 és .013 húrkészletek pedig már csak haladóknak javasoltak, mivel azokat jóval nehezebb lefogni, bár ezért kárpótol bennünket a hangosabb és egyben karakteresebb hangzás. 

Érdekes, hogy a legtöbb fémhúros akusztikus gitárt .011 vagy .012, a legtöbb elektromos gitárt pedig .008 vagy .009 húrral szerelik fel a gyártók.  
Az általános vélemény szerint viszont kezdéshez .010 méretű húrkészletet érdemes raknunk a gitárunkra. Az már elég erős az akusztikus gitár fedlapjának, illetve az elektromos gitár testének a meghajtásához is, ám még rendesen nyújtható a szólózásokhoz is.
Nem árt tudnunk, hogy főként a kevésbé rezonáló távol-keleti fiatal fákból összeállított gitárok fognak sokkal jobban szólni vastagabb húrokkal.

Léteznek hibrid vagy vegyes húrkészletek. 
Egy ilyenben például a magas húrok a .010-es, a mély húrok a .011-es készletből származnak.  Előnyük, hogy a mély húrok sokkal erőteljesebben adják a basszust, a magas húrokat viszont továbbra is könnyű nyújtani mondjuk egy kis szóló betéthez-riffhez. 
Ezeket a húrkészleteket készen is megvásárolhatjuk, vagy összeállíthatjuk őket magunknak is.

A gyártók a fém húrkészleteknél is használnak különböző elnevezéseket. 
A leggyakrabban az Extra Light, Ultra Light, Custom Light, Light, Top Light, Medium Light, vagy Medium kifejezésekkel lehet találkozni.
Ezek a különböző márkaneveknél annyira eltérő vastagságú húrkészleteket jelölhetnek,
hogy érdemesebb a számadatokra figyelni.


A húrok hangzásának általános megállapításai:
-  a 80/20 bronz, vagy közkeletű nevén a sárgaréz (valójában 80% réz és 20% cink) bevonatú húrokat szokták tradicionálisnak nevezni, mivel ezt az anyagot erre a célra már az 1930-as években kiválasztotta idősebb John D'Addario és John D'Angelico – hangjuk mélyen, tisztán, határozottan, élesen kiugróan cseng;
-  a foszfor-bronz (valójában réz, ón és foszfor kombinációja) bevonatú húrok hangja melegen, világosan, tisztán, jól kiegyensúlyozottan szól;
-  a nikkelbevonatú húrok általában kicsit lágyabban szólnak, és nem használódnak el olyan hamar;
-  a tiszta nikkellel sodort húrok (pl. Ernie Ball) még melegebb hangúak, mint a nikkelbevonatú változat;
-  a rozsdamentes húrokat elektromos gitárokra találták ki, kezdetben fényesebben szólnak, azonban hamarabb eltompul a hangjuk, mint nikkelbevonatú társaiké;
-  az ezüstbevonatú húrok leginkább a Gipsy-Jazz vagy Django stílus kedvelőinek valók, hangjuk meleg, élesen kiugró.

Találkozhatunk még a húrok különböző felületkezelésének, védőbevonatainak elnevezésével is, például a D'Addario-nál EXP, az Elixir-nél Nanoweb, stb.  Ezek a hangzást kevéssé vagy egyáltalán nem befolyásolják, inkább az elkoszolódás, a korrózió, valamint a kopás elleni védelmükkel a húrok élettartamát növelik meg.

12-húros gitár

Az 1900-as évek elején – valószínűleg a mandolin népszerűségének következtében, amelynek párba rendezett 8c húrja van – megjelentek a 12 húros gitárok. 
A 4 alsó pár húr tipikusan oktávra hangolt, azaz mindegyik normál mély (E6, A, D, G) húr mellett egy egy oktávval magasabb hangú húr van.  
A 2 felső pár húr pedig ugyanarra hangolt, azaz a H/B és E1 húrok duplázva vannak.
(Az alábbi fotókon a B természetesen H-nak értendő magyarul).

 
Ez az elrendezés jól kihangsúlyozza az egyes húrokon való játékot, akkordozás közben pedig azt a benyomást kelti, mintha egyszerre két gitár szólna.
Bontásnál különösen izgalmas, hogy az "oktávos" G-húr magasabban szól, mint az E1,
ami eddig ugye a gitár legmagasabban szóló húrjának számított.
A húrjaik jellemzői megegyeznek a fémhúrokról előzőleg leírtakkal.

Hallgassátok meg a 12-húros csodás hangját az alábbi videókon:

Hotel California (12-string)

Nothing Else Matters (12 string)

Jimi Hendrix 12-string Blues

(tutkos...illegalitas-mamakerlek)

Muszty-Dobay Főoldal